Nemcsak az ember csontja lehet nyomorék.
Veszélyesebb, ha lelkén támad lék,
lényébe a mocsár gáttalanul önti fekélyét.

Minden embernek vannak gyöngeségei. Neked is. Miért vetsz mégis követ néha azokra, akik nem rosszabbak, nem jobbak nálad, hibáik legfeljebb más módon nyilvánulnak meg?

Könnyű mondani a bölcset,
tenni sokkal nehezebb.
Hallgass tehát és cselekedj!

Tudod-e, hogy az emberlét két legnagyobb megpróbáltatása a testi szenvedés és a képzelet kínzókamrája?

A világ olyan körülötted, amilyenné magad alakítod.

Miért nem szabadítod meg képzeletedet a múlt és jövő terheitől, mikor egyik fölött sincs már, vagy még hatalmad? Csak a jelen a tiéd. A jelen léted egyetlen realitása, amelyet formálni tudsz.

Mivel embernek születtél, jogod van gyengeségedhez. Okod van rá, hogy aggódj, vagy sírj, ha bánat ér.

Minden emberi kapcsolatba azzal a meggyőződéssel lépjünk, hogy senki se kevesebb, vagy több nálunk.

Érezted-e már a szavak érintését, amelyek simogattak, gyógyítottak, vigasztaltak, talajt csúsztattak a lábad alá - és tapasztaltad-e a szavak sebző, égető, jéggé dermesztő hatását, s azt, hogy olyan súlyosak néha, mint a föld egész terhe?

Amibe görcsösen belekapaszkodunk, azt elveszítjük, s csak az a miénk, amit oda tudunk adni.

Minden testet öltött dolgunk nemzője a gondolat.

Nem baj, ha a világtól elfogadod, amit adni akar neked. Csak az a végzetes hiba, ha önmagadat maradéktalanul a világnak adod érte. Semmihez ne ragaszkodj, ami mulandó!

Indulatok villámai fenyegetnek otthonodban vagy munkahelyeden? Ne harcolj ellenük! Ne szegezz nekik éles, fémhegyű fegyvert, mert akkor villámhárítóvá alakulsz át, amely magához vonzza a mélységi elektromosságot. Vonulj vissza a belső Templom biztos menedékébe. Ott nem eshet semmi bántódásod.

Senki sem kerül a környezetünkbe véletlenül! Lényünk sajátos összetétele idézte meg.

Fény nélkül nincsen árnyék. De a fény nem felelős az árnyék létéért.