Nem vagyok az a kifejezett gyorsolvasó. Időbe telik, amíg egyik sorról áttérek a következőre. Élvezem a mondatokat. Ha nem tudok elgyönyörködni a mondatok szépségében, inkább felhagyom az olvasást.

A gyerekek szíve még őszinte, befogadó, de ha egyszer megkérgesedik, azt már nagyon nehéz, ha nem lehetetlen meglágyítani.

Előfordul néha, hogy olyan elevenen élünk át mindent az álom és a valóság határán, hogy nem is tudjuk eldönteni, mi történik velünk.

Van olyan emlékezet, amely nem homályosodik el. Az énünkben visszamaradt dolgok sarokkövek.

Nem kell túl korán, visszavonhatatlanul ítélkezni. A világon nem létezik abszolút igazság.

Felmerült bennem a lélekutazás gondolata. (…) A régi japán népmesékben gyakran előfordul, hogy a lélek átmenetileg elhagyja a testet, ezermérföldnyire távozik, ott elvégez valami fontos dolgot, majd visszatér az eredeti testbe.

Aladdin csodalámpás történetében a dzsinnek olyan életerőtől duzzadnak, amely szétfeszíti a mindennapok korlátolt világát és megragadja a szívemet, hogy el se engedje többé. Az ezer évvel ezelőtt írt abszurd történet több élettel van teli, mint az állomáson ténfergő arctalan embertömeg. Hogy fordulhat ez elő? Csodálatra méltónak tartom.

Mi a célja annak, amit én itt üggyel-bajjal véghezviszek? Miért kell ennyire megveszekedetten élni?

Az én tartóedényem a saját énem. Létem körvonalai kis kattanásokkal kapcsolódnak össze velem.

Szája sarkában halvány mosoly bujkál. Nem tudom pontosan megmondani, miért, de nekem tökéletesnek tűnik ez a mosoly. Kicsiny, napsütötte helyet juttat eszembe, mert csak csendes, eldugott zugba tűz be így a derűs napsugár.

Hát azt tudod-e, mit mondott Platón Lakomájában Arisztophanész? Szerinte a legendás időkben három nemű ember létezett. (…) Régen nem férfiak és nők éltek a világon, hanem férfi-férfiak, férfi-nők és nő-nők. Vagyis mindenkiben két ember lakozott. Így azután elégedetten éltek, és nem láttak szükséget semmiben. Csakhogy Istenség egy pengével mindet félbevágta. Pontosan két egyenlő félre. Ezért azután külön férfi és nő lett belőlük, és egész életükben összevissza kószálnak keresve a másik felet, akinek valahol csak meg kellett maradnia.

Mennyi tudás, érzelem alussza békés álmát a borítók között!

Az előző életből való kapcsolat kis dolgokban is megjelenik, egyszóval semmi sem puszta véletlen ezen a világon.

Olyan a szíved, mint a hosszas esőzés után megáradt patak, amely ellepte a medrében kijelölt mérce legmagasabb fokát is, s talán már el is sodorta valahová, egy sötét helyre. Az eső pedig tovább veri a folyót. Ha láttál már híradót ilyen áradásról, tudhatod, milyen az. Úgy van, ilyen az én szívem is.

Hiába tágas a világ, és neked elegendő lenne annak egy egészen kicsiny szeglete, sehol sem találod a helyed. Hiába vágyódsz egy árva hangra, néma csend vesz körül.