Van nehéz út, és van, ami a legnehezebb.

A bűn nem ragad rajta egy gyerek bőrén úgy, ahogy egy férfién megtapad.

A dekadencia ott kezdődik, amikor valaki többet költ az otthona csinosítására, mint a védelmére.

Van fájdalom, amire nem kell figyelni, de a fejfájás pont ott lakik, ahol te.

Mindenkinek megvan a maga élete. Mindenkinek megvan a maga pillanata, vagy napja vagy éve.

Rendjén való, hogy ne legyen könnyű egy kemény világra szülni valakit. Új életet teremteni könnyű, egy régit elvenni könnyű. Rendjén való, hogy a folyamatnak legalább egy része nehéz legyen.

Amikor nagy figurákat mozgatsz a táblán, a világ annál inkább játszmának tűnik. Az az illúzió, hogy a fejesek tudják, mit csinálnak, az az elterjedt érzés, hogy a világ biztonságos, szilárd és jól működik, nos, ez az illúzió megkopik egy kissé, ha mi magunk vagyunk a fejesek, ha mi magunk működtetjük.

Azok a férfiak, akik mindenben biztosak... nos, azok talán nem is férfiak.

Az a férfi, aki nem tud áldozatot hozni, veszít, még mielőtt bármibe is belevágna.

Sírkövek felirata lehetne: "Elfáradt." Talán nem az életbe fáradt bele, csak abba, hogy kapaszkodjon belé.

Az értelem színlelésébe csomagoljuk vad és titokzatos világunkat. Tudománnyal és vallással fedjük be a felfogóképességünkben tátongó űröket, és úgy teszünk, mintha rendet csináltunk volna. És többnyire be is válik ez a tettetés.

Az emberiség őrültekre és gyávákra oszlik. Személyes tragédiám, hogy olyan világba születtem, ahol az ésszerűség jellemhibának számít.

Igen, fel kellene nőnöm, és igen, fel is fogok, de erre holnap is lesz idő. Ma élni akarok.

Először próbáljuk ki az őszinteséget. Ha túlságosan fölidegesít, még mindig rátérhetünk a hazugságokra.

Az istenek időrendben ragadnak el bennünket.