Minél rövidebb idő alatt, minél nagyobb pofonokat ad az élet valakinek, annál nagyobb sansza lesz úgy dönteni, hogy változtasson az életén.

A nők nagy része csak egy férfi mellett érzi magát igazán nőnek. A nő csak akkor nő, ha párkapcsolatban él? Lehet, hogy nem a másikhoz képest kellene meghatároznia magát?

Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.

- Mi az, ami ön szerint hiányzik a mai nőkből?
- A gerinc hiányzik. Nincs tartásuk, önbizalmuk, büszkeségük. Prostituálódnak a belső bizonytalanság miatt: azért, hogy megkapják a szeretetet. Meg akarnak felelni másoknak - nem önmaguknak -, hogy elfogadják őket. A magánytól való félelem miatt szereznek maguk mellé valakit, akivel aztán társas magányban élnek tovább. Egy nő ne a férfi, hanem maga miatt legyen nő!

Mindig az aktuális megmérettetés mutatja meg, hogy kiben mennyi erő van.

Ha két ember őszintén mer beszélgetni egymással, akkor nagyon fontos, hogy türelemmel viseltessenek egymás iránt, mert a tüskés kinövések megváltoztatása nem megy egyik napról a másikra. Könnyű két hét után a másik szemébe vágni, hogy nem változol. A jó tanár sem csak a teljesítményt, hanem sokszor a szándékot és apró lépéseket is megfelelően értékeli.

Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.

A félelmet csak úgy lehet legyőzni, ha bele merek ugrani valamibe úgy, hogy tudom: fájni fog, és ezt elfogadom.

Nagyon sok ember azt hiszi, hogy az elfogadás egyet jelent azzal hogy "hát nem tehetek mást, bele kell törődnöm a dologba". Ez azonban valójában nem elfogadás! Az elfogadás szó egy békés, mosolygós állapotot takar, amelyben nincs harag, nincs feszültség. Ott béke van. Belső béke és mosoly.

Aki önmagával békében és jól van, az tiszteletben tartja a másik szabadságát is, ez pedig egyenlő a másik ember elfogadásával.

Ma a párkapcsolatok nagy része nem a kölcsönös kiegyensúlyozottságon alapul, hanem az egymásra támaszkodáson. Nem egymásért élnek a felek, hanem egymás mellett.

A társadalom zöme számára a karácsony az a három nap az évben, amikor megpróbálnak úgy tenni, mintha szeretnék egymást. Én viszont úgy gondolom, hogy ha május ötödikén vagy február másodikán, vagy akár ma reggel két ember szívből, tisztelettel és szerelemmel tud egymáshoz érni, amikor kinyitják a szemüket - az azt jelenti, karácsony van.

Boldog csak az lehet, aki lehetőség szerint mindent megtesz azért, hogy az érzelmek vonatkozásában ne adja fel az álmait. Ez az érzelmi vonatkozású álom pedig nem más, mint hogy az ember boldog akar lenni.

A férfiak zöme nem mer beszélni az érzéseiről, és nem meri őket következetesen felvállalni, inkább elfojtanak, hazudoznak másoknak, miközben saját magukat is becsapják. Erősnek mutatják magukat, miközben belül kocsonyák.

A legtöbb ember azzal szorítja sarokba magát, hogy problémái vannak. Holott nem problémáink vannak, hanem lehetőségeink a döntésre.