A belső békét csak az érheti el, aki az élete összes szerepében megteszi azt, amit tud.

Sokszor tapasztalom, hogy a szülők istenként viselkednek, azt mutatják, hogy szentek és sérthetetlenek, akik soha nem tévednek, és nem hibáznak. Remélem, egyre több az olyan szülő, aki képes gyermekétől bocsánatot kérni, ha érzi és tudja, hogy hibázott. Így a gyermek mielőbb megtapasztalja, hogy a szülő is emberből van.

Az intelligens emberek egyik legnagyobb csapdája az okoskodás. Amikor a gyorsan jövő, irgalmatlanul erős érzést megpróbálják agyból kimagyarázni. Mert nem merik vállalni az érzéssel járó fájdalmat. Pedig változtatni csak akkor lehet, ha valaki kimondja azt, ami valójában van. Majd ezek után jön a kimondott fájdalmas dolgok elfogadása.

A gyávaság a legtöbb embernél manapság nem a racionális dolgokkal szemben jelentkezik, hanem az érzelmek kimondása terén.

Gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy a felelős! Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!

A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, mikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.

A szeretet és a szerelem is a másik döntésének a tiszteletben tartásával kezdődik, és azzal is fejeződik be. Vagy legalábbis azzal kellene befejeződnie! Ha folyton visszasírják azt, akit elveszítettek, akkor az már nem szeretet, hanem önsajnálat. Önzés. Egoizmus.

Így vagyok az érzelmekkel. Intenzíven kisugárzom őket. Arra törekszem, hogy másokat ne bántsak meg, de bizonyos helyzetekben, főleg mint magánember, ha nem kapom vissza, amit adok, akkor azonnal döntök. Megy a levesbe. Ha viszonozzák, megyek tovább én is. Így feleslegesen nem veszítek energiát.

Őszintének lenni, azt mondják, nehéz. Az emberek nem mernek őszinték lenni, mert úgy tartják, akkor sérülnek. Én az őszinteséget fegyverként használom a mindennapok kommunikációjában. Ha hazudnék magamnak, akármilyen dolgommal kapcsolatban, akkor hazugságot sugároznék az engem körülvevő emberek felé is. Tehát az engem körülvevő emberek is főleg ilyenek lennének. Ez nekem rövid távon lehet jó, hosszú távon azonban nem. Azzal ámítanám magam, milyen sok jó ember vesz körül.

Elérni valamit mindig könnyebb, megtartani, az a nehéz. Azért, mert ahhoz napról napra, következetesen kell dolgozni. Melós, de ami nem melós, azt általában nem is értékeli semmire az ember.

Nem lehet mindig bátornak lenni, létezik jogos félelem, de a bátorság és az ostobaság között van különbség. A buddhisták azt mondják, hogy a bátrak nem azért bátrak, mert soha nem félnek, hanem attól bátrak, hogy meghitt jó viszonyban vannak a félelmeikkel.

A könnyebb utat mindig könnyebb választani, ezt hívják menekülésnek, de van egy rossz hírem: a könnyebb úton soha nem lehet olyan sikerélményeket szerezni, amelyek önbizalmat adnak.

A kiabálásnál a mosolygós irónia sokkal kegyetlenebb fegyver.

Az igazi szeretet ott kezdődik, ha én tiszteletben tartva elengedem azt, aki szeretne elmenni, bármennyire is fáj nekem.

Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.