Ő az enyém volt, és csak ő tudta,
én meg másé, az épp nagyon unta,
és csak néztem - na most hova dőljek,
s Ő már ott volt mellettem.

Szabálytalan, ahogy mindig szeretlek.
Szétszórva és a faltól kérve féket.
Ebben már nincs öröm. Próbáld megúszni.
Zárj ki. Ez lesz az egyetlen esélyed.

Fáj a szivem: mondjam ki? Jaj,
hogy fáj Valakiért!
A teljes téli éjszakán
fenn volnék Valakiért.

Elhervad az ajkad gyenge virága:
Mert nem csókoltam meg az ajkad.
Elfonnyad a melled két drága gyümölcse:
Mert kezeim soha nem becézték.
Mert édes kínom meg nem szántad:

És szólt a nő:
"És mégis nappal, éjjel
Sóhajtva gondolsz vissza rája,
Amellyel az enyém nem ér fel,
Mi volt a titka, a varázsa, bája?
Miben oly nagy, dicső, elérhetetlen?"
S a férfi szólt:
"A másikat szerettem!"

Hát létezik szebb halál annál, mint ha az ember a szerelembe hal bele?

Ahogy a nagy rock and roll-költő mondta: én a szívemet adtam neked, hogy kitörölhesd a seggedet.

Minél jobban meg akarsz felelni valakinek, annál inkább szeretetkoldussá válsz.

Nehéz dolog olyan nővel élni, akit az ember nem szeret.

Csigaként vánszorognak napjaim,
És minden óra súlyát külön érzem,
Fáraszt, ingerel, őrjít már a kín
A visszautasított vágy tüzében.

Meddig maradhat életben egy viszonzatlan szerelem? Ahogy a tűznek is oxigén kell, hogy égjen, az érzelmeket is táplálni kell.

Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje már el a kezem.
Nem! Idelátnak. Ne vaduljon.
Megmondtam: nem. Bolond maga?
"Mért nem, hogy mért nem, mért nem?"
Csak. Nem. Maga nem érti,
mert maga férfi.

Soha ne fuss senki után. Soha ne könyörögj szeretetért, barátságért vagy bizalomért.

Ha valaki nem engedi be az embert, egy idő múlva már nem kopogtat.

Biztosan ismered ezt a zsigeri nyugtalanságot: amikor az ember tudja, hogy a másik ott van a közelében. Egy ember, akit jóformán nem is ismerek. Hát nem hülyeség?