Légy boldog, akivel akarsz. Nem kívánhatok többet a szívedtől, mint amennyit adni tud.

Ha kérte volna, életemet adtam volna érte; és hogy semmit se kért, többet adtam oda hitvány életemnél: szívemet, szerelmemet.

Be jó dacolni,
Be jó a cifra bánat,
Be jó bolondulni utánad.

Nem baj, ha olyasvalakit szeret az ember, aki nem szereti viszont, de csak akkor, ha az illető rászolgál a szeretetre. Ha kiérdemli azt.

Nem akartál meghallgatni
pedig vággyal hítt a kéj
most már látod meghallgathatsz
itt a hüvös, itt az éj.

Két ember egyszerre nem szeretheti egymást, hát most te vagy az az egyik, aki nem szeret. Ez a leggyönyörűbb a szerelemben. Ezért végtelen és isteni a szerelem, nem azért, mert elérhető és kielégíthető és lebonyolítható és elintézhető.

Hozzád láncol ölelésem
s nem nézhetlek-érinthetlek,
mivel ráébredni félek
kérdéssel, simogatással
véghetetlen magányomra,
hogy szeretlek és te nem.

"Szeret-e?" Kérdezi a lány
S hang nem felel a bércfalán
Csak csönd, csak néma csönd.

Te, ki sosem voltál magadban,
ha a sötét éj árnya jön,
vonaglasz-e a hószín ágyon -
tudod-e, mi a könny?

Sokkal jobb, ha nem érdekel, mintha nem kapod meg. Az első megkönnyebbülés. A második viszont mázsás súlyú üresség.

Ha nem szeretsz is: szeretlek, tudod,
szemed mély bánatáért,
akár a pacsirta a kelő napot,
csupán a harmatáért.

Mért kínzol, mért nem hagysz el?
Szemed mért kérlel még,
Hogyha búcsúznod kell?

Az ajka itt mar édesen,
A haja ide lebben,
Az egész asszony itt pusztít,
Itt, itt: az én szivemben.
Bosszút itt áll az életért,
Aknát itt ás a multnak.
Véres szivemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.

Mert Te vagy az én minden asszonyom,
Azaz Te vagy az asszony, aki nincsen,
Kit pótolni próbál nekünk ezer:
Ölelésben, álomban, tettben, rímben.

Végül is, az, hogy szeretünk valakit, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a másiknak viszonoznia kell az érzéseinket. Az érzés csak egyszerűen ott van.