A szerelem egy olyan különleges gyertya, mely gyorsabban fogy, ha csak az egyik végén ég.

Miért? Miért kell az az egy?
Pont csak az az egy,
De mintha ő is tudná, Hogy ő
Ő az az egy, ki nem egyre megy,
Nem könnyű egyszer egy.

Kétségbeejtő lehet olyan valakit szeretni, aki nem szeret minket viszont. Legalább olyan kétségbeejtő, ha az ember olyan valakit szeret, aki már nem is létezik.

Ha szerelmem viszonzatlan:
Három kilót soványodtam.
Ha félig azért viszonozzák,
Megmaradnak a kilócskák.
S a viszonzott szerelem?
Na az még nem jutott nekem.

Csak állok itt az átkozott esőben,
és hallgatom a szívem halk szavát:
bár túl sokat nem lehet várni tőlem,
de lehetnék a kutyád legalább.

Bár magad álom vagy csupán,
a tenger és a föld között
te vagy az igazi part, mely után
kinyúlik ajkam és kezem
szüntelenül.

Tudom, nem lehet megfogni a napot,
tudom, nem lehet belesétálni a szivárványba,
tudom, nem vagy szakasztott olyan, amilyennek látlak,
tudom, hogy nem szerethetsz úgy, mint én szeretlek.

Tehetek bármit is,
Hogy csak egy kis figyelmet kapjak tőled?

Még a reménytelen szerelem is jobb annál, mint amikor beléd szerelmes reménytelenül valaki.

A szerelem nem egy szemüveg miatt van. A szerelemnek nincsen oka. Lehet valaki szerelmes egy lányba, ha az érzés igazi, akkor szemüveg nélkül és szemüvegben is szeretni fogja. Ha viszont nem szeret egy fiú, az szemüvegben sem fog beléd esni.

S negyvenkét éve szomjazom
megtagadott csókod, miközben
mások csókjával ajkamon
szénné naponta pörkölődtem,
ám mindig, mindenütt jelen
voltál, te máig csókolatlan,
mivel nem lettél kedvesem:
hű a hiányodhoz maradtam.
Emléked rosszallóan kisért:
csöpp áfonya tengernyi mézben,

Nem volt szerelmes belém, és minél elszántabban küzdöttem a szerelméért, ő annál inkább elhúzódott tőlem.

Az egyoldalú szerelem nem tartozik másra, az embernek egyedül kell hordoznia ezt a terhet.

A szerelem olyan, mint egy pattanás: ha túlérik, kifakad.

Még ha nem is ismerjük a szerelmet a maga valóságában, nem hazudok, ha azt mondom, hogy a szív tudja, milyen, méghozzá a képzelettel való szoros kapcsolatának köszönhetően. A képzelet a szerető legjobb barátja, legyen szó valós vagy képzelt szerelemről. A képzeletében az ember a saját életének szerzője lehet, míg a valóságban másnak is van beleszólása.