Ég veled, otthon! A viszontlátásra?
Látlak talán.
Minden hajónak van kikötője:
a remény.

Elhagyom otthonom. Világgá indulok.
Kicsi batyumban utravalóul keveset viszek én.
De összezúzott faliórámból viszem a kakukkot,
és szabadon eresztem
az erdő közepén.

Bár magad álom vagy csupán,
a tenger és a föld között
te vagy az igazi part, mely után
kinyúlik ajkam és kezem
szüntelenül.