Kétféle ember létezik: van, akit erőssé tesz a szeretet, és van, akit végleg elgyengít. És ennek semmi köze ahhoz, hogy férfinak születünk-e, vagy nőnek.
Milyen furcsa, hogy amíg gyerekek vagyunk, fel akarunk nőni, szinte érezzük a kényszert, hogy megmutassuk a világnak, mire is visszük majd. Aztán amikor már a felnőtt életbe vágunk bele, hiányzik a felelőtlen lét.
Túl gyorsan válunk felnőtté. Nemcsak mi, emberek, hanem minden élőlény. Elveszítjük a lehetőségét annak, hogy felelőtlenül viselkedhessünk, és ne legyen az élet valami rémisztő, csapásokkal teli útvesztő.
Egy elegáns ruha meg egy tűsarkú sokat dob egy nőn. Hát még a gondok és a csapások... na, azok képesek csak igazán egy fiatalból, hipp-hopp, felnőttet csinálni.
