Nem mondhatom el, néha mennyire fáj, hogy mennyire belefáradok abba, hogy erős vagyok; hogy micsoda megkönnyebbülés az, ha kimondhatom, össze vagyok törve, még akkor is, ha csak egy papírlapnak.
A szerelem annyira privát, annyira lehetetlen dolog, hogy nem is értem, egyáltalán hogy születhetünk meg.
Az ember ne házasodjon meg úton-útfélen, mert sok mindent fognak mondani rá. Viszont az is igaz, hogy mindenkinek szeretetre éhes a szíve.
Azok a legjobb vezetők, akik már sok mindent átéltek.
A február az a hónap, amely ígérettel szolgál az előttünk álló évről, a rügyek még nem pattantak fel, a hajtások alig dugták ki fejüket a föld fölé.
Nem a világ lendülete huny ki, hanem a szeretteink élete. Megküzdesz minden nappal, és semmi sem hajlandó megállni egy pillanatra sem. Belül minden mindörökre megváltozott, de a külső világ ugyanúgy megy tovább, mint azelőtt, és minden egyes nap ezzel a rejtéllyel kell szembenézned.
A nagy klasszikusok is úgy tartják, hogy a szerelem nyelvéhez nem kellenek szavak.
Egy írónak önmagát is eladhatóvá kell tennie. Kell némi flanc, hogy felkeltse az olvasó érdeklődését.
Talán a szenvedély nem is csak a végeredmény, két ember közössége, hanem az azt megelőző részek is.
A képzelet sokkal feljebb való, mint a valóság.
Már mondtad azt is, hogy a Csendes-óceán kék, pedig valószínűleg még soha nem láttad. Ugyanez a helyzet a megfoghatatlan érzelmekkel is: ismered őket, még akkor is, ha nem.
Ó, szerelem, szerelem, készen állok arra, hogy megismerjelek. Jöjj segítségemre, hadd élhessek napfényed melegénél!
Fura, hogy megváltozik az ember időérzéke, amikor szerelmes.
Mindenki, akivel életedben találkozol, azt mutatja meg, hogy te ki vagy.
Ez a szerelem egy ritka furcsa szeszélye: minél inkább szeret téged valaki, annál jobban menekülsz előle.