A szerelem nem a birtoklás, hanem az élvezet gyönyöre. Érezhetjük a szerelmet úgy is, hogy nem szeretnek viszont bennünket, hiszen ezt az érzést sokkal inkább az adás, mintsem az elfogadás teszi széppé.

Törd csak össze a szívemet. Törd össze akár ezerszer is. Úgyis a tiéd, hát azt teszel vele, amit akarsz.

A szerelem a legjobb esetben halloweeni csokivadászat, legrosszabb esetben finom whiskey, számomra szúrós hőség, egy hely a nézőtér sorában...

Tudom, hogy most már nem szeretsz, írod is, hogy nagyon-nagyon végtelenül szerettél - így mondod, múlt időben. Én nagyon szeretlek most is, minden ingadozásod és mindenek ellenére. Félre sem vonulok, nem is lépek elő, vagyok és leszek, ahol, ahogyan hagysz.

Miért sírtok most érettem?
hisz akad más is helyettem,
a falunkban a sok lány,
rátok vár mindahány.

A viszonzatlan szerelem egészen röhejes tud lenni, és egyesek egészen szánalmas dolgokat képesek művelni miatta.

Olyan volt, mint a palackba zárt villám, vagy egy álom, amit a markomba akarok szorítani.

Nem voltam, nem vagyok, nem lehetek méltó a maga szerelmére. Maga a tisztaság, az édes, szűzies érzelmek ragyogó ideálja, s én... én egy szebb életnek ide maradt romja: fakó, hétköznapi ember.

Igazad van. Az olyan szív, mint a tied volt, nem talál egy meleg, hozzá hasonló társat. Igazad volt, igazad van. A te szíved s az én szívem is örökös árvaságra van teremtve - de örökös, fájó büszkeségre is.

Hogy te soha sem szerettél,
Tudom, a mint fölébredek;
Álmaimban csak azt érzem,
Hogy én miként szerettelek,

Nem szeretsz. Érzem.
- Hogy engem? vagy magadat?
Magadban döntsd el.

A viszonzatlan szerelem mindig magában hordozza a reményt, hogy egy napon viszonzásra lel.

Gyűlölj, hé!
Ne legyek többé!
Nyomoríts péppé!
Alakíts széppé!
Teremts egésszé!
Hát nem, hát nem,
hát nem megérné?

Hazajöttem azzal az eltökéltséggel, hogy kiirtalak magamból. Nem sikerült.

Nincs is a földön olyan szerelem, hogy mind a ketten egyformán szeressék egymást.