Noha egy általános elmélet soha nem igazolható, érvényességében lehet bizalmunk, de ennek mértékét attól kell függővé tennünk, hogy mennyire próbáltuk bebizonyítani az ellenkezőjét.

Ha meg akarjuk állapítani, hogy egy szabály igaz-e, azt kell megpróbálnunk bebizonyítani, hogy hamis.

Most már tudom, hogy az európai ember meghódíthatja a naprendszert, még a napot is befoghatja, hogy gyárait hajtsa, elrepülhet a csillagokba, de sohasem lépheti át az anyag határát, bűnös keze nem vonhatja félre a függönyt, vak szeme soha nem pillanthatja meg a feltárult Íziszt!

Nem érdekel a politika, az elvtelen, lelkiismeretlen kompromisszumok, a kiskapuk és a féligazságok hányingerkeltő posványa. Legyen politikus az, akinek ehhez gyomra van. A magam részéről maradok a tudomány világánál, megpróbálom a teremtő gondolkodás képességét kibontakoztatni magamban, és nem ezzel homlokegyenest ellenkezően gondolataimat a legállatiasabb, kicsinyes ösztönök szolgálatába állítani.

Minden szabály vagy séma csak annyiban érdekes, amennyiben korábban ismeretlen összefüggéseket világít meg. Newton gravitációs törvényének sem lett volna akkora hatása, ha nem adja meg előre olyan megdöbbentő pontossággal a bolygók, rakéták és műholdak pályáját.

Az idővel tévesnek bizonyuló hipotézis is jobb, mint a semmilyen.

Minden tudomány csak valamilyen értelmetlen kíváncsiság kielégítése lenne, ha nem arra törekedne, hogy az emberi személyiség létezésének értékét emelje. A tudományok igazi értéke úgy derül ki, ha megfogalmazzák azt is, hogy mit jelentenek eredményeik az ember vonatkozásában.

A tudományt mivoltánál fogva nem a tárgyáról ismerhetjük fel, amellyel foglalkozik, hanem arról a tevékenységi módról, amellyel tudományos törekvés közben megnyilatkozik.

A múlt nem létezik, amíg meg nem mérjük a jelenben.

A tudományos nézetek korántsem csak felfedezések vagy érvek révén változnak. Legalább olyan fontos szerephez jutnak itt azok a szociális hálók, amelyekben a kutatók dolgoznak. Ezek a hálók határozzák meg, kinek hisznek és kinek nem, mely adatok számítanak megbízhatóknak, és mely emléletek valószínűsíthetők.

A bölcselkedés meg van írva ebben a nagy könyvben, amely állandóan nyitva áll a szemünk előtt - a Világegyetemre gondolok. De a könyv nem érthető, ha előtte nem tanuljuk meg a nyelvet és nem mozgunk otthonosan a betűi között, amelyekkel megírták. A matematika nyelvén íródott, melynek betűi a körök, háromszögek és más geometriai formák, amik nélkül lehetetlen akár csak egy képet is megérteni; ezek nélkül csak tévelygünk egy sötét labirintusban.

Minden anyag egyaránt rejt életet és halált, mindegyik orvosság és méreg egyben, gyógyszertan és toxikológia tehát egy és ugyanaz, a méregtől meggyógyul az ember, és amit az élet hordozójának vélünk, bizonyos körülmények között egyetlen szemvillanás alatt egy görcsös csapással öl.

Minden valótlan tény felismerése egy lépéssel közelebb visz a való tényálláshoz.

A tudomány lényege két, egymásnak ellentmondó hozzáállás nélkülözhetetlen egyensúlya - a mégoly különösnek vagy értelmetlennek tűnő új gondolatok iránti nyitottságé meg a régi és új elképzelések könyörtelenül szkeptikus vizsgálatáé. Így szűrhetjük ki a mély igazságokat a handabandázásból.

Az anekdota soha nem pótolhatja a kézzelfogható bizonyítékokat, mert a tudósok szavajárását idézve: "Az anekdotának nem az adat a többes száma."