Amikor valaki belép egy tudományos közösségbe, fel kell adnia bizonyos gyerekes vágyakat: azt a vágyat, hogy mindig igaza legyen, vagy azt a hitet, hogy az abszolút igazság birtokában van. Cserébe részese lehet egy vállalkozásnak, amely idővel olyan eredményeket tud elérni, amire egyedül senki sem lenne képes.

A tudomány egyfajta küldetés, hogy meggyőzzünk másokat és magunkat is valamiről, amiről csak sejtjük, hogy igaz.

A tudományban a karizma legalább olyan hatásos eszköz, mint a bizonyíték.

A tudomány vérontás nélküli polgárháború. Vannak ostromok és vannak hidak, amiket fel kell robbantani. Vannak emberek, akiket el kell távolítani: olyanokat, akik egykor hősök voltak, mára azonban önelégültté váltak, s nem elég hatékonyak, s akiket az ügy érdekében félre kell állítani.

Minden ciklus egyfajta reakció az előző ciklusra.

A tudósban is és a költőben is a gondolat elfogulatlanságát kell tisztelnünk.

A tudománytörténet a képzeletünket túlhaladó fogalmak elfogadásáról szól.

Vannak emberek - nők és férfiak -, akik nem elégszenek meg az istenekről és óriásokról szóló regékkel, s nem kötik le gondolataikat a hétköznapi élet problémái sem: távcsöveket építenek, mesterséges holdakat bocsátanak fel, gyorsítókat terveznek, és vég nélküli órákat töltenek íróasztalaik mellett, hogy az összegyűjtött adatok tömegéből kihámozzák azok értelmét. Az Univerzum megértését célzó kutatás egyike azon kevés dolgoknak, amelyek az emberi létet egy kevéssel a komédia fölé emelik, s valamit kölcsönöznek neki a tragédia méltóságából.

A modern emberiség óriási hasznot húzott a tudományok diadalmas előrehaladásából. A modern világ kényelme a tudomány eredményeire épül. Mindannyian haszonélvezői vagyunk. De ennek ellenére még mindig ragaszkodunk hajdani illúzióinkhoz, ha illúziók voltak, és képtelenek vagyunk elfogadni a tudományoknak azt az üzenetét, hogy nem vagyunk itthon ebben a világmindenségben. Hogy a világmindenséget nem nekünk szánták, és egyáltalában senkinek és semminek sem szánták.

Az univerzummal kapcsolatban egyetlen dolog érthetetlen: az, hogy érthető.

Nehéz elfogadni, hogy mindez csak egy parányi csücske egy nyomasztóan ellenséges Univerzumnak. És még nehezebb felfogni azt, hogy ez a mai Világegyetem elképzelhetetlenül szokatlan kezdeti feltételekből fejlődött ki, és vagy dermesztő hideg, vagy elviselhetetlen forróság vet majd véget neki.

Az egyik legalapvetőbb dolog, aminek meg kell változnia a jövő orvoslásában, az a szemlélet, hogy a gének jelentenek megoldást minden betegségre.

Ma már tudjuk, hogy törekvéseink az egyre nagyobb biztonságra és az egyre nagyobb kényelemre a pusztítás és a pusztulás veszélyét is magában rejti. Ma már tudjuk, hogy megvan a hatalmunk rá, s talán még a hajlamunk s felelőtlenségünk is arra, hogy megsemmisítsük önmagunkat.

Az élettelen tárgyak - sziklák, kövek, dombok, porszemek - tartósabbak, mint mi vagyunk, igaz, csiszolódnak, kopnak, felőrlődnek, átalakulnak, jobban beleillenek ebbe az univerzumba, mint mi.

A lét élettelen és élő formája között a kapcsolat ellentmondásos. Kompatibilitásuk, összeillésük részleges, töredékes. A fizikai világ lehetővé teszi az életet, de korlátozza s pusztítja is. Élethalálharcot kell vívnia a létért ebben a világban.