Az igazság illékony dolog, elmozdul, mint a felhőkbe beképzelt alakzatok.

Miért kelt egy moll akkord szomorúságot? Mert a zene felkavarja az étert, amelyben az érzelmeink lebegnek.

A lehullott rügyek nem térnek vissza az ágra.

A rossz az emberi akarat eredménye. És nincs annál nagyobb rossz, mint az anya akaratereje, amely arra irányul, hogy mindenféle erkölcsi erőt elnyomva megmentse bűnöző fia nyakát.

Furcsa, hogyan feszül meg az ember teste a sokktól, még akkor is, amikor az elméje otthonos a tényekben.

A sorsot nem érdekli, mennyi pénzt fektetsz valamibe. A végén úgyis azt teszi veled, amit ő akar.

Mindig azzal tréfálkoztál, hogy az ég a vihar révén üríti ki orrüregeit. Nem a legbájosabb hasonlat, de amikor ma reggel kiléptem a házból és belélegeztem a ropogós, felfrissült levegőt, nagyon is helytállónak éreztem.

Ha az idős kor biztosítja az embernek a jogot, hogy másokat döfködjön és kritizáljon, akkor annak is megvan a maga vonzereje.

Az éjszaka közepén kigondolt terveket sosem a józan ész táplálja.

Az az igazi kihívás, ha az ember megmarad egy olyan állásnál, amely többé nem kínál kihívást számára.

Népszerű mítosz, hogy annak, akit az ember szeret, titokzatosságba kell burkolóznia, és hogy ettől megfosztva maga az iránta érzett vonzalom múlik el. De az a szenvedély nem lehet tiszta, amelyet a rejtély tart fenn.

A hoszteszbár és az akvárium egyaránt állatkert, csupán a közönség más.

A belső gondolatok ismerete időnként gyötrelmes lehet, ahhoz hasonló, mintha egy lány botladozna a vicsorgó farkasok vermének peremén, miközben a farkasok a fogaikat csattogtatják a lány lába előtt.

A valóság egy kártyapakli, végtelen számú kártyalap. A mi háromdimenziós világegyetemünk csak egyetlen kiosztott lap Isten kezéből.

A természet sohasem gondolkodik előre. Öntörvényű ritmusában egyszerűen csak visszatarthatatlanul halad.