A logika törvényei az objektívnak a tükröződései az ember szubjektív tudatában.

Felfedezni valamit annyit tesz, mint látni, amit mindenki lát, és közben arra gondolni, amire még senki.

A zsenialitás - vagyis az a képesség, hogy valami újat felfedezzünk - mindig azt jelenti, hogy valakinek elsőként jut eszébe egy teljesen magától értetődő dolog.

Aki nem képes időnként logikátlanul gondolkodni, az sosem fogja nagy ötletekkel gazdagítani a tudományt.

Szilárdabb jellem kell ahhoz, hogy visszavonjunk egy téves nézetet, mint ahhoz, hogy megvédjük.

Az emberi értelem jellemző és szakadatlan hibája, hogy jobban izgatja a megerősítés, mint a cáfolat.

Ha az ember egyszer már átélte, hogy okos és kedves tudósok mekkora kétségbeeséssel állnak ellen gondolkodásmódjuk megváltoztatásának, csak csodálkozhat azon, hogy tudományos forradalmak egyáltalán lehetségesek voltak.

Plátó a barátom, Arisztotelész a barátom, de a legnagyobb barátom az igazság.

A tudós ismertetőjele, hogy bizonyítékok hatására hajlandó megváltoztatni a nézeteit. Erre egyetlen politikus vagy hivatalnok sem képes.

A felületes sajtószenzációkkal etetett publikum éppúgy nem tehet saját tájékozatlanságáról, mint a tudományos módszerrel kutatók arról, hogy emiatt a tájékozatlanság miatt gyakran őket is szellemvadászoknak nézik.

A tudomány emberek műve - túlságosan gyakran merül feledésbe ez a nyilvánvaló igazság.

A problémákat nem új információk segítségével oldjuk meg, hanem azáltal, hogy rendszerbe foglaljuk azt, amit már régóta tudunk.

Végtelen számú kísérlet sem bizonyíthatja, hogy igazam van, de egyetlen kísérlet is bizonyíthatja, hogy tévedtem.

Ez tehát a tudomány első rákfenéje, amikor az emberek a szavakat és nem azoknak a lényegét tanulmányozzák.

A csodák nem természeti törvényekkel állnak ellentmondásban, csupán azzal, amit a természetről tudunk.