Gyakorlati hasznát venni a logikának úgy fest, mintha járni akarván, elébb a mechanikától kérnénk tanácsokat.
Az írás egyetlen szabályt ismer: hogy legyen mit mondanod.
Mindenképpen tanácsosabb azt megfontolni, amit a másik elhallgat, mint amit elmond.
Szinte minden bánatunk a másokkal ápolt kapcsolatainkból fakad.
Minden ember élete, minden külső változás ellenére is általában ugyanazt a jelleget viseli magán és ugyanegy téma változatainak hasonlítható. Egyéniségéből senki ki nem vetkőzhetik!
A legmagasabb, legváltozatosabb és legállandóbb élvezetek a szellemiek, bármennyire csalódjunk is bennük fiatal korunkban; ezek azonban jórészt a szellem erejétől függnek. Már ebből kiviláglik, mennyire függ boldogságunk attól, ami vagyunk.
Ha pedig szerencsétlenség ért bennünket, amelyen többé nem változtathatunk, még gondolnunk sem szabad rá, hogy másképp is történhetett volna; még kevésbé arra, hogy miképp háríthattuk volna el, mert ez elviselhetetlenné tenné a fájdalmat, magunk kínzójává válnánk.
Az emberek irigysége mutatja, hogy mennyire boldogtalanoknak érzik magukat; mások tetteire irányuló folytonos figyelmük pedig jele annak, hogy mennyire unatkoznak.
Mint ahogy testünket ruha fedi, úgy burkolja be lelkünket is a hazugság. Szavaink, cselekvéseink, egész mivoltunk hazug. Igazi lelkünket ezen a burkon keresztül csak néha-néha lehet megsejteni, mint a ruhán keresztül a test idomait.
A dicsőséget... meg kell szerezni; a becsületet ellenben csupán nem szabad elveszíteni.
A meglévő vagyont védőbástyának kell tekinteni a sok, előfordulható baj és szerencsétlenségek ellen, nem pedig a világ gyönyöreinek megszerzésére kötelező eszköznek.
A szépség nyílt ajánlólevél, mely eleve megnyeri a szíveket számunkra.
Legyen bár valaki fiatal, szép, gazdag, becsült, ha meg akarod ítélni, hogy vajon boldog-e, kérdeni fogod, hogy vajon vidám-e. Ha azonban valaki vidám, tökéletesen mindegy, hogy fiatal vagy öreg-e, ép-e vagy púpos, szegény-e vagy gazdag - bizonyos, hogy boldog.
Érezzük a fájdalmat, de nem a fájdalmatlanságot; érezzük a gondot, de nem a gondtalanságot, a félelmet, de nem a biztosságot. Az élet három legnagyobb javát: az egészséget, fiatalságot és szabadságot, ezért nem is érezzük, ameddig birtokukban vagyunk, hanem csak miután elvesztettük... Hogy éltünk néhány napja boldog volt, csak akkor vesszük észre, miután boldogtalan napoknak adtak helyet.
Az élet: föladat, munka, melyet el kell végezni, és ezért rendszerint folytonos küzdés a szükség ellen. Ezért mindenki azon van, hogy túladjon és átevezzen rajta, amint lehet: úgy végez az élettel, mint rabszolgamunkával, mellyel tartozott. De vajon ki csinálta az adósságot? Nemzője, a kéj élvezetében. Tehát azért, mert az egyik ezt élvezte, a másiknak élni kell, szenvedni és meghalni.