Egy kicsinyke gondolat is elég ahhoz, hogy valakinek az egész életét kitöltse.

Amíg az etika abból a vágyból keletkezik, hogy az élet végső értelméről, az abszolút jóról vagy az abszolút értékesről mondjon valamit, addig nem lehet tudomány.

Az álmok jellegzetessége, hogy gyakran mintha értelmezést várnának az álmodótói. Az ember csak elvétve hajlik arra, hogy egy éberálmát feljegyezze vagy elmesélje valakinek, vagy hogy megkérdezze, mit is jelenthet. Az álmokban azonban van valami zavarba ejtő, valami sajátos módon érdekes - ezért szeretnénk megfejteni a jelentésüket.

Van valami az álomképekben, ami bizonyos hasonlóságot mutat a nyelvi jelekkel. Ahogy az a papírra vagy homokba rajzolt jelek sorának is sajátja lehet. Talán egy sem akad köztük, amelyikben ráismernénk valamely általunk ismert ábécé egyik egyezményes jelére, és mégis erős bennünk az érzés, hogy valamilyen nyelvet alkotnak: hogy jelentenek valamit.

Ha volna egy olyan ige, amely azt jelentené, hogy "tévesen hinni", annak nem volna jelentést hordozó, első személyű, kijelentő módbeli alakja.

Ha egy oroszlán beszélni tudna, mi nem értenénk őt.

Mi a filozófia célja? Az, hogy megmutassa a légynek a csapdából kivezető utat.

A nyelv eszközei megbabonázzák értelmünket.

Egy problémát mindig sokkal könnyebb eltemetni, mint megoldani.

A hit nem gondolkodás.

Nincs mit csodálkozni azon, hogy a legmélyebb problémák tulajdonképpen nem problémák.

Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.

Az is kezdete már a jófajta eredetiségnek, hogy az ember nem akar más lenni, mint aki.

A problémákat nem új információk segítségével oldjuk meg, hanem azáltal, hogy rendszerbe foglaljuk azt, amit már régóta tudunk.