Egy csomó ember jár-kel az utcán. Egy csomó ember ÉL az utcán: történnek vele dolgok, ő reagál rájuk, itt-ott hozzátesz valamit a hangulathoz maga is. Otthon van.
Egyelőre közel sem tudunk annyit a jelenségről, hogy egy névvel mindjárt hozzákapcsoljuk ismertebb jelenségtípusokhoz. Az ilyen eljárás mindig azzal a veszéllyel jár, hogy az ismert típusok tulajdonságait öntudatlanul átvisszük az új jelenségekre, amelyről így többet vélünk tudni, mint amennyit valójában tudunk; és persze az illuzórikus tudást gyakran fel is használjuk indokolatlan következtetésekhez.
A felületes sajtószenzációkkal etetett publikum éppúgy nem tehet saját tájékozatlanságáról, mint a tudományos módszerrel kutatók arról, hogy emiatt a tájékozatlanság miatt gyakran őket is szellemvadászoknak nézik.