Ahogy a populáris kultúrában is jönnek-mennek a jojók és a Csikizz-Meg Elmo babák, úgy a tudományos kutatásnak is megvannak a maga tiszavirág-életű divathóbortjai.

A természettudományok története egyszersmind a hamis elméletek és a hibás prognózisok története.

A tudomány módszere, akármilyen nehézkesnek és okvetetlenkedőnek látszik is, összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint a tudomány eredményei.

Piszkos a vizünk, piszkos a törlőruhánk, és valahogy mégis megtisztítjuk az edényt meg a poharakat. Így állunk a nyelvvel is: tisztázatlan fogalmakkal dolgozunk, és olyan logikát használunk, amelynek nem ismerjük a pontos érvényességi körét; ennek ellenére reménykedünk, hogy mégiscsak tisztaságot teszünk a természet megértésében.

Valójában a tudomány sohasem fedez fel semmi újat. Az újat mindig az emberi intuíció fedezi fel, a maga egyéni és más emberek számára nemigen követhető útján. A tudomány csak arra alkalmas, hogy az intuitíve meglátott igazságokat szigorú módszerességgel bebizonyítsa.

A társadalomtudományok is modellekkel dolgoznak, és sokszor matematikai modellekkel. A társadalomtudósok azonban sohasem gondolták, hogy erre azért van szükség, mert a társadalom (vagy mondjuk a gazdaság) "könyve" a matematika nyelvén íródott.

A logika ugyan erős és nélkülözhetetlen eszköze az emberi gondolkodásnak, de nem tud mindent megoldani. A világ komplexitása időnként szükségessé teszi egyéb gondolkodási eszközök bevetését is, olyanokét, amelyek nem a tiszta rációra, hanem inkább érzésekre, képzetekre alapulnak.

A történész visszafelé tekintő próféta.

Voltak olyan elméletek, amelyek olyan mély gyökereket eresztettek a tudományban és a társadalomban, hogy szinte ideológiává váltak, és ezeket leginkább a belőlük következő megállapításokkal támasztották alá.

A matematikusok bizonyíthatnak dolgokat - egy szigorú nézet szerint csakis ők -, de más természettudósok a legjobb esetben is csak azt tehetik, hogy nem cáfolnak meg állításokat, miközben rámutatnak, hogy minden erejükkel megpróbálták.

A tudományok fejlődését azon lehet lemérni, hogy milyen ütemben halmozódnak fel kivételek a korábban megállapított törvények alól.

A tény önmagában semmi. Csak a hozzá fűződő gondolat miatt értékes, vagy az általa szolgáltatott bizonyíték miatt.

Egy hipotézist sosem cáfol meg egyetlen ellentmondó tény, hanem csak egy másik hipotézis, amelyhez több tény illeszthető.

Bármely forradalmi eszme - akár a tudományokban, akár a politikában, akár a művészetben, akár egyebütt hangoztatják - háromféle reakciót vált ki. Ezek a következők:
1. Lehetetlen - ne is tartsatok fel vele.
2. Meg lehet próbálni, de nem éri meg.
3. Mindig mondtam, hogy így kell csinálni.

Több szem többet lát! Világos tehát, hogy ha egy-egy jelentős, de még kiforratlan elképzeléssel többen foglalkoznak, nagyobb a valószínűsége az új felfedezésnek.