Vannak titkok, amelyeket sohasem szabad kimondani, szégyenteljes dolgok, amelyeket jobb, ha az ember magával visz a sírba.

Van-e még csontváz a szekrényemben? Nem, biztosra mondom, hogy az én szekrényem tárva-nyitva!

Nincs olyan rejtély, amit ne kellene megpróbálnunk megoldani.

Egyetlen titkom van csak: szeretek élni!
Nem takargathatom tovább, mert elmúlik az élet.

Féltett titkaink - bármi is legyen az - teljességvállalásunk hiányának szomorú sötétsége.

A világon semmi sem rejtélyes már: a dolgok pusztán csak ismétlődnek, s mindenre kimerítő magyarázat létezik.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm: a titok,
ő sem tudja, ki vagyok.

Mikor egy ember meghal, a titkai megkötnek, mint a kristály, mint jégvirág az ablakon. Utolsó lehelete elhomályosítja az üveget.

Vannak titkok, amelyek jobb, ha rejtve maradnak. Vannak titkok, amelyeket túl veszélyes megosztani másokkal, még azokkal is, akiket szeretsz, akikben bízol.

A szerelem - isteni titok, minden avatatlan szem előtt rejtve kell maradnia, bármi történik is! Annál szentebb, annál drágább lesz ettől!

Az igazi beavatás azt tanítja meg a fiatal férfinak, hogy nem lehet mindent rendbe tenni. Nem lehet és nem kell megölni a sárkányt; de meg lehet szelídíteni. Ez az a bölcsesség, amelyet vagy megtanulunk az életünk útjának felén - vagy mindig egyre magasabbra építjük a tornyunkat az ég felé, amely aztán egyre veszélyesebb és egyre inkább csak képzeletbeli lesz. Az eredmény az öreg, merev, megkeseredett férfi, aki csak a fejében él, aki mindig tudja a jó válaszokat, aki azonban nem bölcs, aki a törvényt és az evangéliumot az önkontroll módszereként használja, de az nem önátadás az ő számára, aki mindent tud az igazságról, de semmit sem tud a szeretetről. Az igazi beavatás arra tanít meg bennünket, hogy az életnek lényege szerint tragikus dimenziója van. Ezzel gyakran a szerelem titkában találkozunk.

Vannak dolgok, amikről nem lehet beszélni. Amiket csak önmagával intézhet el minden ember.

Minek a maszkok és az álöltözetek? Az isteni, vagyis az Igazi, nem éppen eléggé titkos-e amúgy is? A lényeget nem rejti-e annyi forma, hogy külön leplezésre-takarásra már nem is szorul?

Azt mondják, hogy a kiszámíthatatlanság csak fokozza egy nő titokzatosságát.

A nők természetükből adódóan titkolózóak, és jobb szeretik maguk őrizni a titkaikat.