Mért könnyű? S mért hoz minden évszak
gyümölcsöt? Mert megláttalak
s tudtam, hogy belül is oly szép vagy,
mint kint; szobor, min nem farag
tovább az ember; lény, kin semmit
sem kell már változtatni.

A szépség örök, és ezer formája lehet. A középkornak ilyen, Egyiptomnak olyan szépségideálja volt. A görögök az emberi test teljes harmóniájára törekedtek, és Raffaellónak nagyon szép modelljei voltak. De éppen úgy lehet igazi műalkotást produkálni olyan modell után is, aki rút, akár a bűn.

A testet öltött Szépségnek is szellemi magja van, s ezt csak az az odaadás tudja megragadni, mely kész önmagáról megfeledkezni.

Találj rá módot, hogy szükségessé tedd a szépet, találj rá módot, hogy széppé tedd a szükséget is.

A szépség valósággal csodákra képes. A szép nő minden lelki fogyatékossága - ahelyett, hogy undort keltene - valahogy rendkívül vonzóvá válik. Ezeknél a fogyatékosság is valami bájt lehel. Ha ez a báj eltűnnék, akkor hússzorta okosabb legyen a nő a férfinál, ha azt akarja, hogy legalább némi tiszteletet keltsen maga iránt, mert szerelmet úgysem kelt!

A szánalom sohasem vesz annyira erőt rajtunk, mint akkor, ha a romlás dögletes levegőjével megfertőzött szépséget látunk. Ha a csúnyaság szűri össze a levet a züllöttséggel, az még csak hagyján! De a szépség, a zsenge szépség... az csakis a szűzi ártatlansággal fér össze gondolatainkban.

Az illúziók a meghalt szépségek hazajáró lelkei, csak ott villóznak, hol temető van; de nekünk meg kell mentenünk a haláltól életünk rejtelmes szépségeit az által, hogy nem öljük meg azokat.

Meggyőződésem, hogy valójában boldognak kellene lennünk, hiszen annyi csodálatos dolog van a világon: fák, madarak, virágok, emberi arcok. Nincs köztük két egyforma, ráadásul mindegyik szüntelenül változik. Hogy is unatkozhatnánk? Nem volt még két egyforma naplemente a világon. Vagy nézzük meg társaink arcát: mind különböző. Mindenkinek megvan a maga szépsége.

Oly könnyen tudok már szeretni,
a szívem tágas, olyan ép:
én mindenkiben megkeresem,
és meg is lelem, ami szép.

Vannak nők, akiken minden smakkol, azt szoktuk mondani, hogy tökéletesek. Minden arányos, minden a helyén van. Szépek, mert átlagosak. És vannak, akik szépek, mert érdekesek. Mert csak egy van belőlük.

Mivel manapság egy nő leginkább a külsejével, feltűnő szépségével tud sikert elérni, ezért van az, hogy a legtöbb beteljesült királynő-ego a szépnek mondott nők sajátja.

Csak két szeg elég átható ahhoz, hogy lelkünkbe hatoljon: a szerencsétlenség és a szépség.

Aki húsz év múltán nem látja hússzorta jobban a kedvese szépségét, az nem érdemelte meg az első látásra sem.

Mindennek megvan az ellentéte ezen a világon, és a szép anyáknak csúfak a gyermekeik.

A nők az anyag diadalát jelentik az észen, aminthogy a férfiak az ész diadalát jelentik az erkölcsön.