Vannak pillanatok, mikor az ember érzi, hogy a valóság nem létezik.

Milyen borzasztó úgy élni, mikor az ember senkinek sem jelent többé semmit, csak éppen "tölti az időt", mert kénytelen vele, s aztán meghal. De még borzasztóbb "tölteni az időt", mikor az ember fiatal, erős, mikor övé lehetne az élet, a szerelem.

Olyanok az emberek hangulatai, mint napnyugtakor a felhők vagy a gyöngyház szinei - egymásba nőve, mint egy himzés szálai, - bizonytalanabbul az áprilisi napnál s mégis bizonyos ritmussal, mely sohasem marad ki s melyet senkisem láthat előre.

Sohasem volt jó a bajnak félúton elibe menni. Ti, fiatalok, mindig siettek. Könnyű valamit megtenni, de nehéz meg nem történtté tenni.

Minden érzelem annyit ér, amennyi áldozatot hajlandóak vagyunk hozni érte.

Kedves légy, és tarts ki mindig, semmi másban nincs vigasz!

Az emberek teljesen helytelen úton járnak, mikor kevesebbet ajánlanak valamiért, mint amennyit módjuk volna adni érte, inkább többet kéne ajánlaniuk, s aztán lefelé srófolni az ajánlatukat.

Az emberi természet jelentőségét állandóan alábecsülik az üzleti életben, ezáltal az emberek rengeteg örömtől és haszontól fosztják meg magukat. Persze őszintének és nyíltnak kell lenni, ez azonban nem esik nehezére annak, aki amúgy is az. Minél emberibbek és nagyvonalúbbak vagyunk, annál jobbak a lehetőségek az üzleti életben.

Ó, miért is nem lehet a boldogságot kamatozó községi kölcsönökbe fektetni, bearanyozni a szegélyét, és biztosítani az áresés ellen?!

Lemondani könnyebb, mint tudomásul venni azt, hogy más mond le rólunk, de annál is könnyebb, mint hogy valamely szerettünk lemondásának okai legyünk.

Ha az ember nem eszik, ugyan mi vigaszt merít abból, hogy esetleg más sem eszik?!

Manapság csak az nem szabadgondolkozó, aki egyáltalán nem gondolkozik!

Szóval ez a végleges befejezés - életének minden izgalma, forrósága, feszültsége, őrülete és vágyakozása, egyetlen veresége így tűnik el most azzal, hogy nem látja többé ezt az asszonyt -, és még az ilyen emléknek is megvan a maga sajátosan fájdalmas értéke.

A testet öltött Szépségnek is szellemi magja van, s ezt csak az az odaadás tudja megragadni, mely kész önmagáról megfeledkezni.

A változás hullámai tajtékozva törtek be, de az új élet ígérete majd csak akkor válhat valósággá a nyomában, ha a romboló ár egyszer elvonul.