Hihetetlen, hogy a vágynál a szépségnek milyen nagy hitelkerete van!

Mindenki akkor fogyjon le, ha nem érzi magát komfortosan a túlsúlya miatt. A gömbölyű embereknek sokszor gömbölyűbb a kacagása is, mint a magukat sanyargató aszkétáknak.

Megszépül minden, ha valakié.
Be szép egy kiskert, ha valakié!
Be szép egy asszony, ha valakié!
Be szép a szívünk, hogyha szeretik!
Be szép az ország, hogyha szeretik!
Megszépül minden, hogyha szeretik!

Mindaz, ami szép, bármi módon is az, önmagában szép, önmagában teljes: a dicséret nem alkotó része. A dicsérettől semmi nem lesz sem silányabb, sem jobb. Mindez vonatkozik a mindennapi életben szépnek mondott dolgokra is: anyagokra, műalkotásokra. Hát ami valóban szép, ugyan rászorul-e még valamire? Éppoly kevéssé, mint a törvény, az igazság, a jóakarat vagy a szemérem. Vajon melyikük azért szép, mert dicsérik, vagy melyiknek árt, ha ócsárolják? Vajon a smaragd hitványabb lesz-e, mint volt, ha nem dicsérik? Vagy az arany, az elefántcsont, a bíbor, a kard, a virág, vagy a zsenge fa?

Szerintem szép vagy... szerinted nem. Pedig ugyanazt látjuk. Csak nem ugyanúgy. Mert ha önmagadat nézed, csak a szemeddel látsz. Ha a másikat, akkor a lelkeddel is. Ezért lehetsz örökre elégedetlen a tükörben látott képpel, és ezért tarthatom én ugyanezt a képet a világ legcsodálatosabb látványának. Téged.

Relatív dolog, hogy kinek mi a szép. Az én szememben az a szép, aki szépnek érzi magát, és úgy is viselkedik. Általában különben azt tartom szépnek, ami nem szimmetrikus. Pedig a világ azt kommunikálja, hogy legyen szimmetrikus alakod, arcod, orrod, hajad, ruhád. De szerintem magadhoz képest kell jól érezned magad.

A tökéletes paramétereket. A modell-szépséget. A centire és dekára mért tökéletességet. Ezt nézed, ezt kutatod, ezt méregeted. Bombázót akarsz. Igazi bombázót. Ám rossz helyen keresel. Mert a tökéletes paramétereket nem kívül kell keresned. Hanem belül. A lelkében. De nem is kell keresned. Hiszen meglátod rajta, megérzed benne. Meglátod mosolyában, meghallod nevetésében, megérzed kisugárzásában. És ezek a paraméterek a legfontosabbak. Nem mérhetők centivel, mérleggel, csak lélekkel. De ennél pontosabb mérce nincs. Így mérd. Mert így lesz a Másik igazi bombázó.

A tudomány nemcsak összefér a spirituálissal, hanem kifejezetten hiteles forrásának számít. Amikor rácsodálkozunk a fényévek miriádjain belül elfoglalt helyünkre az egymást váltó, örökkévalóságnak tűnő korszakok közepette, amikor megérint az élet hallatlan bonyolultsága és szépsége, olyan felemelő érzés fog el, a büszkeségnek és alázatnak olyan keveréke, amit nehéz lenne másnak, mint spirituálisnak nevezni.

Ó, de nagy adomány a szépség! Rácsodálkozunk, szeretjük nézegetni, sokszor irigyeljük, nem tudunk elmenni mellette csak úgy. Az viszont a legritkább esetben jut eszünkbe, hogy hátránya is lehet a szépségnek.

Van a szépségnek egy olyan túlcsorduló és mégis olyan törékeny fajtája, hogy nem bírjuk elviselni a látását.

A csúnya embernek nincs joga ahhoz, hogy jelenlétével elcsúfítsa a természetet.

Ha igazán szereted a természetet, mindenhol megtalálod a szépséget.

Mindent bámulok én, ami él.
Forró kamasz-inger
űz, hajt, vonz és kerget mindje után...
De csak egy van,
egy csak igaz szerelem, mely nem hajt útlan utakra,
egy, ami ott helyben lélekzetfojtva megállít
s túlnő önmaga százrétű vagy egyszerü lényén,
mintha csak egyszeriben minden megnyílana benne,
egy csak a megrázó perc, mely nemszűnő teljesedettség,
egy - például e félig-nyílt nagy rózsa a kertben.
Egy csak - amit úgy hívunk köznapi nyelven: a szépség.

Van egy elméletem, tudja, hogy néha szép dolgok beleszeretnek önmagukba, mint Narcissus. Ha ez megtörténik, nem kell nekik táplálék sem az élethez, annyira elfoglalja őket a saját szépségük, hogy csak annak élnek, önmagukból táplálkoznak. Minél szebbek lesznek, annál erősebbé válnak, körforgásban élnek.

Ennek a lánynak a teste több, mint lelkének köntöse: lelkének a kiáradása ez - isteni lényének tiszta, szépséges kikristályosodása.