Bármily kitartóan szedte is szét ízeire a szépséget, hogy felfedezze azokat az elveket, amelyek széppé tesznek valamit, egy pillanatra sem feledkezett meg arról, hogy a szépség végül is titok, amelyet sem neki nem sikerült megfejtenie, sem azoknak, akik régebben próbálkoztak meg vele.
Ne felejtsd el, öreg, hogy a szépség csak felszín, de a csúnyaság lehatol a csontig.
Jobb, ha jól érzed magad, mint ha jól nézel ki.
Azt meghatározni, hogy egy férfi vagy egy nő vajon miért talál tetszésre a szemünkben, éppolyan reménytelen feladat, mint a létet vagy az időt próbálnánk definiálni.
A szépség szereti az árnyékot, árnyékban születik a kísértés.
A szépség csak a boldogság ígérete.
Egyetlen dolog rémisztőbb számomra, mint egy ronda nő társaságában tölteni az estét, az pedig ugyanannak a ronda nőnek a társasága a rákövetkező reggelen.
A rózsa szép, kecses és illatos, de ha valami nem a kedve szerint történik, azonnal kimereszti tüskéit. A rózsa olyan, mint egy elkényeztetett gyerek, első pillantásra nagyon aranyos, de ha hozzáérsz vagy egy pillanatig mással vagy elfoglalva, s így nem ő marad az érdeklődés középpontjában, azonnal beléd vájja körmeit.
A rózsa kívülről igenis szép, s ha nem ő állna mindig az előtérben, talán még kedves is lehetne; de mivel ő a virágok virága, önmagát mindig szebbnek fogja tartani, mint amilyen valójában; mindaddig, amíg ez így van, a rózsa gőgös marad.
A harangvirág sosem érzi magát egyedül, a szívében zene szól. Ez a kis virág sokkal boldogabb lény, mint a rózsa. Nem kell törődnie mások dicséretével; a rózsa kizárólag a csodálatnak és a csodálatból él; ha ez nincs meg, nem marad semmi, aminek örülni tudna. A külseje más emberekért van, a szíve üres, így hát nem is vidám. Ezzel szemben a harangvirág nem olyan szép, de "igaz" barátai vannak, akik dicsérik a melódiáiért, és ezek a barátok a virág szívében élnek.
A valódi szépséghez és a valóság világának varázsához képest a természetfeletti varázsigék és a színpadi trükkök csak olcsó bóvlik. A valóság varázsa nem természetfeletti és nem is trükk, hanem - egészen egyszerűen - csodálatos. Csodálatos és valódi. Azért csodálatos, mert valódi.
Mindenki, még a csúfak is a szépekről álmodoznak, de soha nem juthatnak a közelükbe, mert ott vannak köztük a szépek és a még szebbek, és elállják az utat.
Ezt mindig olyan nevetségesnek tartottam. Hogy valakik azért akarjanak veled lenni, mert jól nézel ki. Mintha a reggeli gabonapelyhedet is a színe, és nem az íze alapján választanád ki.
A durva külső mindig szeretetre és elfogadásra vágyó lelket takar.
A legjobb költemények néha felfedik a szépséget azokban az egyszerű dolgokban, amiket az olvasó korábban csak úgy adottnak vett.