Ne felejtsd el, öreg, hogy a szépség csak felszín, de a csúnyaság lehatol a csontig.

A nappal tök szar, amikor süt a nap, a napfény visszaverődik az ablakokról és kocsikról és épületekről és járdáról, és az istenverte ragyogás úgy nyomja az ember szemgolyóját, mint két nagy hüvelykujj, és az ember alig várja az estét, amikor egy kis megkönnyebbüléshez jut a nappal támadásai után, és amikor feljön a hold, elkezd élni, de azt a tökéletes megkönnyebbülést sosem kapja meg, amire vár, amire számít.

Mindenkinek az életében van szomorúság meg fájdalom, de időnként jön egy fénysugár, ami elolvasztja a magányt a szívben, és vigaszt nyújt, mint a forró leves meg a puha ágy.

Ha a lámpák megakadályozzák, hogy az ember lássa a mennyboltot, akkor csak egy kis varázslat kell, és a valóság máris a szükségletekhez alkalmazkodik.