Nem lehet minden nő szép. A férfiaknak gyakran be kell érniük a csúnyákkal. Vagy az öregekkel. Vagy a csúnyákkal és öregekkel.
Olyan csúnya vagyok, hogy amikor megszülettem, az orvos az anyámat vágta hátba.
Én egy ember vagyok, egy tökéletlen emberi lény, aki nem lehet olyan, mint egy porcelánbaba. Hogy ki vagyok és milyen ember vagyok, sokkal fontosabb, mint hogy adott pillanatban tökéletes-e a rúzsom.
A szépség annyin múlik, hogy mennyire van valaki kibékülve önmagával, és ez mindig kiolvasható az ember szeméből. Ennek semmi, de semmi köze a testhez.
Megszólnak, ha túl vékony vagy, és megszólnak, ha túl kövér. Lehetetlen mindenkinek megfelelni, és azt javaslom, ne is próbálj!
Nem lehet föladni a küzdelmet egy percre se. A jó nő a föld alatt is jó nő, a koporsóban is jó nő.
Nem csupán kívül, hanem belül is jó nőnek kell lenni, ez a két dolog összefügg. A külső dolgok viszont hatással vannak arra, ahogy érzed magad belülről.
Ha egy új ruha van rajtad, ha új frizurád van, szépen vagy sminkelve, az már olyan pozitív érzéssel tölt el, amitől arra a pár órára sokkal boldogabbnak érzed magad. Szebben látod a világot, és a világ is szebbnek lát téged.
A szépség a boldogságból és a szeretteinkkel való kapcsolatainkból fakad.
Ritka az olyan ember, aki ellen tud állni a szépségnek.
Az, hogy az ember hogy néz ki, az nem mindig a valóság. Lehet, hogy az alkata, ábrázata elfedi azt, ami belül van. Belülről lehet, hogy űzött és romlott, agyonhajszolt, kívülről pedig olyan, mint a piros alma, vagy az egészséges gyümölcs.
Ha a megoldás nem szép, akkor tudom, hogy rossz.
A szépség nem érték, ellentétben a tudással.
Egy ruhában mindig a nő a legfontosabb. A ruha nő nélkül mit sem ér.
Egy nagyon szép nő könnyen elhiszi tükörképének, hogy hogy ez ő. A csúnya nő tudja, hogy ez nem ő.