Van a Bibliában az a rész, hogy "Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.". Régóta motoszkál bennem a gondolat, hogy ez valójában félrefordítás eredménye. Valójában talán nem a szelídekre, hanem a szilíciumra gondoltak.

A tudomány a felfedezés filozófiája. Az intelligens tervezettség a tudatlanságé.

Ha a diákok csalnak a vizsgákon, az azért van, mert az iskolarendszerünk többre tartja az osztályozást, mint a diákok a tanulást.

Egy reggel, amikor evés közben valami új dolgon szeretnél elmélázni, érdemes belegondolni abba a ténybe, hogy az asztal túloldalán ülő gyerekeid már nem azok, akik valaha voltak, úgy 3 nanoszekundummal korábban.

Olyasmit csinálni, amit azelőtt még senki, intellektuálisan csábító, akkor is, ha épp nem praktikus.

A legjobb költemények néha felfedik a szépséget azokban az egyszerű dolgokban, amiket az olvasó korábban csak úgy adottnak vett.

Ha a tudományos végzettségedre vagy munkádra kell hivatkoznod ahhoz, hogy az emberek higgyenek neked, akkor jobb érvekre van szükséged.

A tudományos kutatás nem állhat meg csak azért, mert látszólag találtak egy ésszerű magyarázatot.

A tudatlanság vírus. Amikor terjedni kezd, csak az értelemmel gyógyítható. Az emberiség érdekében nekünk kell ennek a gyógyszernek lennünk.

Az Univerzumot senki sem kötelezi arra, hogy érthető legyen.

Két elv vezérel az életben: minden nap tudjak többet a világról, mint az előző nap, és csökkentsem mások szenvedését. Meglepődnél, milyen sokra mész ezekkel.

Az inspirált diákok a saját erejükből folytatják a tanulást. Ez különbözteti meg az igazi teljesítményt elérőket azoktól, akik csak azért pedáloznak, hogy egy-egy feladattal végezzenek.

A legjobb tanárok azok, akik inspirálni tudják a tanítványaikat a tananyag iránt érzett szenvedélyükkel.

Minél többet megtudok a világegyetemről, annál kevésbé vagyok meggyőződve arról, hogy bármiféle jóságos erőnek bármilyen köze lehetne hozzá.

Nem szégyen nem tudni valamit. A probléma azzal van, ha irracionális gondolatok töltik ki a tudatlanság vákuumát.