Emelje ez föl lelkeinket,
Hogy mi vagyunk a lámpafény,
Mely amidőn a többi alszik,
Ég a sötétség éjjelén.

Lélek csak az ember a többi
emberek lelkében,
törékeny gondolatokból faragott,
száztitkú, halovány emlék,
mely néha a fellegekig magasul.

Az érzékenység nem gyengeség. Arról szól, hogy pontosan átérezzük, hogy egy bolha landolása a kutyán olyan, mint egy hangrobbanás.

Valahányszor ölünk, egy darab belőlünk is elpusztul.

A valódi türelemmel párosult szelídség és hallgatás megnyitja a lelket a lélekvilág számára.

Ó, én senkit se háborítanék,
Szelíd kísértet volnék én nagyon,
Csak megnézném, hogy kék-e még az ég.

Az égen minden csillag kivirágzik egy éjen, ha titkukra lesel álomszemeddel. A föld hínáros. Föléje lebbenj!

A lelkem oly kihalt, üres,
mint éjjel a tükör.

Mint testnek a víz, olyan a léleknek a cél.

Minden őszinte ember sebezhető, mert a feltételezett őszinteségért egész önmagát adja.

A léleknek a lélek iránt való érzékenysége: a szeretet.

Fájdalmatok annak a héjnak a feltörése, amely magába zárja megértéseteket.

Minden ember kötelessége, hogy megértse a lélek útját; megértse, hogy honnan és hová.

Nem lehet sem látni, sem megérinteni a világ legszebb dolgait. Ezeket a szívnek kell éreznie.

A sárkányunkat, démonainkat, rossz szellemeinket nem megölnünk kell, mert megölni úgysem lehet őket, és ha mégis megpróbáljuk, legközelebb más irányból támadnak, más alakban; meg kell szelídítenünk őket, hogy minden erejükkel a mi szolgálatunkba állhassanak.