A lelki sérülés nem múlik el soha. De hozzáedződik a lélek.

Az első szerelemben a lelket jóval a test előtt vesszük el, később a testet ragadjuk el a lélek előtt, és néha a lélekre már egyáltalán nem is kerül sor.

Minden lélekben van egy kis szivárvány,
Kis csapóhíd, amelyet lebocsát,
Hogy egy más lélek átjöhessen rajta, -
Ennek a hídnak hídpillére nincsen,
Ezt a hidacskát csak az Isten tartja.
Az Isten, aki a szívekbe lát.

A megpróbáltatásban csak a legelszántabb bátorság segít. A lélek élvezi a bátorságot, és elfelejti, hogy töprengjen a bajon.

El kell ott vesznie a léleknek, ahol nem szárnyalhat szabadon.

Mikor híres ember arcképét nézzük, azt akarjuk látni, ami láthatatlan: a lelkét.

Ez a kifejezés: testem, helyes.
Ez a kifejezés: lelkem, - nem helyes. Lelkem helyett azt kellene mondani: én.

Minden láng fölfelé lobog.
Az emberi lélek is láng.

A szenvedéstől megerősödik a lélek. A legerősebb jellemeket sebek borítják.

S hogy vonzottak mindég a "kék" emberek! Apám is az volt. Mély, tiszta kék. Hiszen persze a lelkek nem egyszínűek, bennük a szivárványnak összes színe és még néhány ismeretlen szín, amit látásunk nem tud érzékelni... de mégis, az adja meg jellegét a léleknek, ami benne maradandó és domináló szín.

Ha az ember lelkében nincs rend, nem képes rendet tenni maga körül.

Nagyon fontos a megfelelő egyensúlyt megteremteni - mind a külsőt, mind a belsőt. De mind a külső, mind a belső a kemény munka után igényli a pihenést és a szabadságot.

A másokért való szenvedés váltja meg a lelket.

A barátság a lelkek közötti legközelebbi kapcsolat.

Olyan tágas és titokzatos az emberi lélek, mint a végtelen égbolt. A végtelen égbolt pedig maga a kiterjedt és rejtélyes magány.