Az ember olyan értékeket hordoz magában, amelyekkel szemben tehetetlen az emberi aljasság és gyilkos gyűlölet, tehetetlen a korszellem hatalma is..., ezért hiszek rendületlenül az Emberben.

Igen, szép és jó élni ma is. Ha fájdalmas is annyi emberi érték és régi szépség pusztulását látni, az értelmetlen, szükségtelen halál borzalmas pusztítását, a gyűlölet eszeveszett tombolását, ami nem tud enyhülni - reménytelenné válni és kétségbeesni sohasem szabad. Mert nem lehet elpusztítani a Földön a halhatatlan Szépséget és nem lehet elüldözni róla a bujdosó Boldogságot.

S hogy vonzottak mindég a "kék" emberek! Apám is az volt. Mély, tiszta kék. Hiszen persze a lelkek nem egyszínűek, bennük a szivárványnak összes színe és még néhány ismeretlen szín, amit látásunk nem tud érzékelni... de mégis, az adja meg jellegét a léleknek, ami benne maradandó és domináló szín.

Egy tengervízzel megtöltött palackot lezárva bedobnak a tengerbe. Ugyanaz a tengervíz benne, mint ami körülveszi. Régebben azt hittem, az a halál, ha a törékeny palack sziklához csapódik és széttörik. De most jobban tudom, a halál nem minden esetben jelenti az óceánnal való egyesülést. Sok szomorú esetben a széttört palack árnyéka még sokáig elzárhatja a tengervizet a tengertől.