Kormányok lemondanak. De én
nem mondok le a magyar mondatról.

Szemrebbenésnyi életem fölött
Éber szemmel virraszt az Isten.

Ha tüdőd és veséd kiszakad,
akkor se add be gyáván derekad!

A tankok és a szürke dollár,
végül mindkettő egyre megy,
de próbára tett életemnek
maradt a magyar hiszekegy.

Egyetlen irányhoz se tartozom. Elindultam toronyiránt, csillag iránt. Egyetlen irányom; a földre sütő égi csillagok.

A végsőkig kitartani! Mint a végvári vitézek.

Mindentől elvadultan
Isten ölébe hulltam.

Isten sötét torkán cigányútra szaladt
a sorsom.

Te már régen ellobbantál
de fénylő jegygyűrűdből
lényed fénye ma is felém sugárzik.

Minden sóvárog, ami él.

Van egy hazám, hová lábam
nem mehet el,
ahova ölelő karom
nem érhet el,

Isten ír velem
Verseket.
Hagyom a kezét,
Engedem.

Hiányod kristályfényében
ülök, kuporgok egyedül.

A morzsából is szobrot gyúrhat az emberi remény!

Szabadgondolkodó vagyok!
Szabadon választottam az Istent.