Az én sok szép tavaszi álmom
S az én kevés diadalom,
Lássátok, mind el kell prédálnom,
S Vele mennem fiatalon.

Tudni kell, miért szenvedünk - és tudni kell azt is, hogy aki értelmesen szenvedett, az nem meghal, hanem megboldogul.

Ami halálosan fontos az életünkben, az ugyanúgy nem fokozható, miként a halál sem.

Amíg nem én halok meg, addig nem érdekes és nem fontos a halál.

A nagyvilági életben szükségünk van olyan arckifejezésekre is, amelyek nem mások, mint álarcok. Némely embernek csak akkor látszik meg az igazi arca, amikor a halál csinálja azt.

A halál hozzátartozik az élethez. De azt is tudom, hogy nem pont, hanem kettőspont.

Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon!

A halál ott kopogtatott a fürdőszoba ajtaján, lassan maga alá gyűrt minket a rettegés, és nekem se erőm, se tervem nem volt ellene.

A halál nem zsákutca, mely az embert a semmibe vezeti, hanem kaput nyit az öröklét felé.

Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.

Ha élünk a hátrahagyottak szívében, nem halunk meg.

Születésem előtt egy egész örökkévalóságig semmi voltam. Hát most félek attól a nemléttől, amelyet volt alkalmam megszokni egy örökkévalóságon át?

A természet feltalálta a halált, hogy biztosítsa az élet örök folytonosságát.

Ha kedvünket leljük a halálban, kezdünk helyesen gondolkodni az életről.

A napba és a halálba nem lehet belenézni.