Abban áll a másnaposság ereje, hogy az ember új életet akar kezdeni... másnapos hangulatban, amikor a testem és a lelkem agyon van gyötörve, olyan gondolatok ötlenek fel bennem, amilyenektől máskor megijednék, de ezek a másnapos gondolatok az igazi gondolatok, ezek viszik az embert, ha nem is sokkal, de legalábbis valamivel előbbre.

A betegség repülővel jön és gyalog távozik.

Bizonyos foltok nem távolíthatók el az anyag megsértése nélkül.

Az embernek nem termetre kell nagynak lennie, hanem nagynak kell, hogy érezze magát.

Vajon jut-e még rá idő, hogy az elmélkedéssel olyan nyugalmat nyerjen, ami mentessé teszi a vágytól, hogy elmeneküljön a magány elől, a leglényegibb kérdések elől, amelyek feltevésére kell, hogy ereje és bátorsága legyen az embernek.

Igaz ember, világpolgár csak az lehet, aki képes névtelenségbe vonulni, aki meg tud szabadulni hamis énjétől.

Két ember között a legemberibb kapcsolat a csönd.

A győzelem érzése a legfontosabb, mert ha az ember kishitűvé válik, vagy hagyja, hogy elcsüggesszék, akkor élete végéig ilyen marad, és sohasem szedi össze magát.

Most kell tevékenyen jót tennünk másokkal, s nem a túlvilágon.

Szókratész és Krisztus egyetlen sort sem írt le, s látják, a mai napig megmaradt a tanításuk, ezzel szemben mások minél több könyvet adnak ki, annál ismeretlenebbek, ez, kérem, a történelem összeesküvése.

Mi az igazságtalanság? Hogy a nyílvessző, amit nekem szántak, elkerült.

A világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom.

Érdekes, hogy a fiatal költők másra sem gondolnak, csak a halálra, a sok vén marhának pedig csak a lányokon jár az esze.

Önmagunk megismerésének legáltalánosabb módja a macskajajos állapotban utólag mindig kielemzett részegség.

Ha kedvünket leljük a halálban, kezdünk helyesen gondolkodni az életről.