A szerelem mindig egy ember dolga végeredményében. Azé, aki szerelmes. Aki a "Fekete Pétert" kihúzta a kártyából!

Kell ám, hogy mindenkinek meglegyen a maga tücske, akinek éneklésére, dalolgatására, altatgatására elfelejti az egész életét.

Mindenki úgy írja meg a szerelmes leveleit, ahogyan tudja. Néha elég az is, hogy csak egy falevélbe szurkáljuk bele valakinek a nevét. Máskor egy egész könyvet kell írni. Mindegy. A hódításnak az útjai különbözők.

Csak olyan terjedelmű lehet egy jól megfogalmazott szerelmes levél, amelyet a címzett szóról szóra betanulhat, mert néha éppen a legérdekesebb szerelmes leveleket nyomban meg kell semmisíteni.

Az ember néha megfeledkezik a halálról, ha egyéb kellemetlenségei vannak.

Az igazi szerelmi levelezőt csupán egy kurta lépés választja el a költőtől.

Nem vagyunk mások, mint folytatásai a régi időnek, a lábnyomok továbbmennek ugyanazon az úton, jó szem kell hozzá, hogy megláthassa valaki, hol végződik az egyik nemzedék lábnyoma és hol folytatódik az új nemzedéké.

Egyedül születik, egyedül hal meg az ember. A szerelmes leveleit is egymagában kell megírnia.

A legtöbb sírig tartó fogadalom egy éjszaka tart.

Mindig csak azt írjad, amit a közönség szeret. Sohase próbálj egyéni, egyedüli lenni, mert pórul jársz, kinevetnek, ujjal mutogatnak rád.

A férfiak oly gondolattalanul, érzéketlenül emésztik meg szerelmi élményeiket, hogy nem éreznek többet belőle, mint a jó ebédből.

Az élet célja: a temető.

A kutya is csak a gyáva embereket harapja meg.

Falun kell a sötétség, mert csak a sötétben mer forrni a bor, érni a tök, nőni a gyerek, álmodni a leány, ölelkezni a gazda. A sötétben pihennek jóízűt a kertek, fák, állatok és emberek. A kimerített kút megtelik vízzel, pirossággal a mező, és az őszi cinke még hajnal előtt elindul az erdőről, hogy téli vendégszereplését elkezdje az emberek között.

Az érvényesülésnek ezer módja van. Mikor már érvényesült az ember: mindegy, hogy milyen úton jutott hozzá. Az a fontos, hogy felülkerekedett.