Az ember lelke a csillagokban született, s a kozmikus körpálya befutása után oda tér vissza.

A jövő bizonytalan, s a vég mindig közel van.

Ha élni vágyom: csak halált lelek.
Ha halni vágyom: életet... Legyen hát!

A halál se több, mint szeretőnk szorítása: fáj, de mégis kívánjuk.

Mikor eljutsz a köteled végére, köss rá csomót, és akaszd fel.

Minden ember élete ugyanúgy ér véget. Csak hogy hogyan élt, és hogyan halt meg, az, ami megkülönbözteti egyik embert a másiktól.

Kín a halál, de a kínt is lezárja.

Urak, lássátok, hogy röpül az élet, időnk leperdül, megkondul az óra, s kapkod nyakunkba már a halál körme görbén.

Védelmezni mások jogait az emberi lét legszebb és legnemesebb vége.

A halál a lélek számára ugyanolyan fontos, mint a születés, s ugyanúgy, mint a születés, integráns része az életnek.

Az öngyilkosság a végső győzelem a test felett.

Nem mintha félnék meghalni. Csak nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik.

Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.

Ha a fa élte megszakad,
Egy percig éli túl virága.

A sötétség csak ahhoz ér hozzá, aki behívja magához.