Ellenállhatsz végzetednek,
ámde olykor ökle sulykol;
utadból, ha félre nem megy,
ej, hát térj ki te az útból!

Nem a műveim által akarok halhatatlanná válni. Azáltal szeretnék, hogy nem halok meg.

Élni annyi, mint röhögni a halálon, és belehalni a röhögésbe.

Volt emberek.

Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.

Nem téve semmit, nem akarva semmit,

hatnak tovább.

A halálra és a sötétségbe pillantva az ismeretlentől félünk, semmi mástól.

Sohasem a halál fájdalmas, hanem a hozzá vezető út.

A halál misztérium, és a temetés titok.

A beszéddel, de még inkább az írással az ember túl tudta emelni magát a halálon. A szájhagyományokban és a könyvekben fennmarad az egyén lényegi része, mert különféle időkben és helyeken tud hatni mások gondolkodására és tetteire; egy papírra rótt fekete jelsor könnyekre indíthat valakit, amikor már rég porrá omlott a csontja is annak, aki leírta.

Miként egy jól töltött nap után boldog álom következik, úgy a jól eltöltött élet után boldog halál vár.

A jövőben mindenki híres lesz egy negyedórára.

Mindenki szeretne a mennybe jutni, de senki nem akar meghalni.

Városban az ember akár száz évet is elélhet úgy, hogy nem veszi észre, hogy már régen meghalt.

Küzdés az élet, nyugvás a halál.

Kétszer hal a félénk, mert nem maga a halál oly borzasztó, mint az előkészület.

A teremtés történetében csak világok sírja számoltatik, egy ember földi báb, élete buborék, mely nyom nélkül enyész el.