Az üres tér sohasem elpocsékolt tér. Elpocsékolt az a tér, amiben sok művészi alkotás van.

Kedély - Gondolat
Vajon melyik szüli a másikat?!

Az első ember, akinek eszébe jutott, hogy egy darabka földet elkerítvén így szóljon: ez az enyém, s aki elég együgyű embereket talált, hogy ezt elhiggyék, volt a polgári társadalom megalapítója. Mennyi bűntől, háborútól és gyilkosságtól, mennyi nyomorúságtól mentette volna meg az emberi nemet, aki ekkor kihúzza a karókat, betemeti az árkot, s azt kiáltja felebarátainak: őrizkedjetek attól, hogy erre a csalóra hallgassatok! Elvesztek, ha elfelejtitek, hogy a föld gyümölcse mindenkié, a föld viszont senkié.

Mély meggyőződésem, hogy az az ember, aki nem szereti a szépet és a jót, akinek nincs ideálja, legyen az filozófiában, irodalomban, vagy más művészetekben, abból hiányzik valami és ez minden tettében megnyilvánul. Mielőtt cselekszünk, át kell gondolnunk, hogy mit is akarunk.

Az eszmében élni annyit jelent, mint a lehetetlennel úgy bánni, mintha lehetséges lenne.

Normálisnak lenni csak valamihez képest lehet. De erről a valamiről nekünk nincsen semmiféle tudomásunk. Ha majd lesz, kérem, akkor eldönthetjük, ki volt nagyobb idióta.

Az érzékeket felülmúlja a jelentés,
A jelentések fölött áll az eszmélet,
Az eszméletnél több az Ébredet,
Az Ébredet fölött pedig a Lélek áll.

A dolgok vagy léteznek, vagy nem. Ha minden ilyen lenne, akkor lehetne, hogy egyszerre legyen minden, és akkor nem lenne keletkezés és pusztulás. Tehát minden valamiből ered, és mivel ez nem mehet a végtelenségig, fel kell tételezni egy első eredetet.

Az eszmék megosztják, nem pedig megmagyarázzák a világot.

Nincs szebb dolog ezen a földön az eleve eldöntött harmóniánál, sem pedig a lelkes anyag és a telítettség fogalmánál.

Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát.

A teremtést nem olyasminek kell tekinteni, ami egyszer megtörtént, hanem örökös folyamatnak, valaminek, ami örökké megújul és újra végbemegy, de mindig más formában. Semmi teremtett dolog nem pontos hasonmása egy másiknak, mindegyik teremtés örök és egyedüli a maga módján.

A világ színpad ugyan, de a darabnak rossz a szereposztása.

Ha egy fa kidől az erdőben, de senki nincs ott, hogy hallja, vajon attól még hangosan teszi azt?

A világ gondolatok szerint épül fel, ezért megítélhetünk gondolatokat belőle.