Hasztalanul erőlködött; emlékezetének és eszmélkedésének fonala elszakadt. És mindenben kételkedve, a látott dolgok és saját érzései között hánykolódva, ezt a megoldhatatlan kérdést adta fel magának:
- Ha én vagyok, vajon ez is van-e? S ha ez van, vajon vagyok-e én is?

A filozófia játszva diadalmaskodik a múlt és a jövő bajain, a jelen bajai viszont játszva diadalmaskodnak a filozófián.

Csak akkor bolygasd a legmélyebb titkokat - az élet forrását, az egyén létének lényegét -, ha készen állsz vállalni a legszörnyűbb következményeket.

Ha jól megnézzük, minden filozófia ennyi: ködös beszédbe göngyölt emberi értelem.

A filozófia stílusa tehát szita, mely megrostálja az olvasókat, minden mondat őre egy ostrom alatt lévő várnak, aki csak a jelszóval engedi át az embereket; mondatvetései nevelés és vizsga, kényszerítése az olvasónak, hogy ugyanabba az irányba feszítse meg egész gondolkodását, mint a filozófus: mert csakis a küzdelem belső utánacsinálása lehet termékeny megértés.

Mindazokat a fogalmakat, melyekkel a végest a végtelenhez hasonlítjuk, mint: Isten, szabadság, a jó stb. logikai kutatás tárgyává tesszük. Pedig hozzáférhetetlenek az értelem kritikája számára. Ha nem volna olyan rémes, nevetséges volna, mily gőggel és gyermeki önelégültséggel szedjük szét az órát, vesszük ki játékszerül a rugókat - s azután mint csodálkozunk, hogy az óra nem jár többé.

Az emberi elme számára csak egy tartható álláspont van: a platonizmus.

Az európai filozófia nem más, mint egy sor Platónhoz fűzött lábjegyzet.

A filozófia nem amulett, ami megvéd a tévedéstől.

Én is szeretnék Dosztojevszkijről beszélgetni, de még inkább Dosztojevszkij-hős lenni. Milyen izgatóak azok az éjszakai tömegtalálkozókkal egybekötött eszmecserék! Bárcsak valaki végighallgatná, ahogy a világnézetemről beszélek egy éjen át úgy, hogy semmi menekülési esélye: odakint koromsötét, zord orosz tél.

Az egykori "rózsa" csupán név, puszta neveket markolunk.

Egyszer egy filozófus azt kérdezte: azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk?

De mire jó
Leverni a port egy tál rózsasziromról,
Azt nem tudom.

Még nem dőlt el a kérdés, vajon az őrültség nem a legmagasabb rendű intelligencia-e.

Egy világnézet csak akkor bizonyul igaznak, ha a léthez és a világhoz fűződő viszonyunkat olyanná alakítja, amely aktív erkölcs vezette, mélyebb emberekké formál bennünket.