Ami igazán hatalmas, az kezdet nélkül való, mint a világegyetem. Nem keletkezik, csak egyszerre itt van, mintha mindig is itt lett volna, vagy az égből hullott volna.

Tény sincs, míg az ember bele nem tesz valamit magából, az öntörvényű emberi géniusz egy darabját, valamit, amit ő talál ki.

A tudat méreg, az önmérgezés szere az énnek, ha magára irányítja. A tudat a kívülről felsugárzó fény, a tudat világítja meg utunkat, hogy el ne botoljunk. A tudat a haladó mozdony előtt világló fényszóró. Ha befelé irányítjuk a fényét, kész a katasztrófa.

Az analógiák végtelen sorából mindig a problémád választja ki a választ! A szívedben rejlő KÉRDÉS vonzza magához a feleletet. Ahol a sorsodban gondot érzel, megoldandó problémát, ott keletkezik az erőörvény, amely a választ magához húzza.

Az okok vasból vannak, így csak az tud bármit is kezdeni velük, akinek van hozzájuk kemencéje, illetve üllője, mert kalapácsával csak így tudja megformálni a magyarázatait. Szerencsére létezik egy képlékenyebb anyag is. Ezt a tényezők alkotják.

A radikálisan alkalmazott filozófiai kétely megszüntet minden bizonyosságot.

Ne nevesd ki a világot, ne is sirasd, hanem értsd meg.

Nincs az az eretnekség, vagy filozófia, ami annyira összeegyeztethetetlen az egyházzal, mint az emberi lény.

Amit a moralisták az emberi szív mélységének neveznek, voltaképpen csalóka gondolatok, az egyéni érdek önkéntelen rezdülései. Ezek a lelki bonyodalmak, amelyekről annyi üres szó esik, ezek a hirtelen pálfordulások nem egyebek élvezeteink javára végzett számításoknál.

A történések időrendbe állítása ugyanolyan önkényes beavatkozás a dolgok valódi összefüggésébe, mint ábécé-sorrendbe tételük.

Mindannyian akár öt perccel ezelőtt is keletkezhettünk, használatra kész emlékekkel, lyukas zoknikkal és alapos nyírásra szoruló hajjal.

A filozófia mindent, a filozófus mindenkit magában foglal.

Az ember nem a létezők ura, hanem a lét pásztora.

Meghatározni annyi, mint korlátozni.

A történelmi fatalizmus elkerülhetetlen ahhoz, hogy megmagyarázzuk az ésszerűtlen jelenségeket (vagyis azokat, amelyeknek ésszerűségét nem látjuk). Minél jobban iparkodunk ésszerűen magyarázni ezeket a történelmi jelenségeket, annál kevésbé ésszerűvé és érthetővé válnak.