Nagyon szerettünk. S vége bár,
Édes óránk is volt nem egy;
Most sorsunk két ösvénye vár,
Melyen ki-ki útjára megy.

E szív itt, szívemhez közel -
Reményem, kincsem, birtokom;
Boldogtalan, ha válni kell,
S boldog, ha ajka ajkamon.
Reményem, kincsem ő nekem,
S a boldogság - igen!

Az ír művészet jelképe. Egy cseléd kettérepedt tükre.

Amikor egy ember lelke megszületik ebben az országban, hálókat feszítenek ki az útjában, hogy ne tudjon szárnyalni. Beszélsz nekem nemzetről, nyelvről, vallásról. Ezeket a hálókat meg fogom próbálni kikerülni.

Hibáink új felfedezésekhez vezető kapuk.

A jövő a most és az itt találkozásában néz vissza a múltba.

Nincs az az eretnekség, vagy filozófia, ami annyira összeegyeztethetetlen az egyházzal, mint az emberi lény.

A lélek lehetősége mindannak, ami van.

Az emberek még valahogy belenyugszanak, ha farkas harapja meg őket, de ami határozottan kihozza a sodrukból, az a bárány harapása.