Tisztulni annyi, mint elválasztani egymástól a jót és a kívánságot.

Végtelen számú dolog, jelenés, változás zajlik egy időben, és ezek közül a mi érzékelésünk választja ki az épp megtapasztaltat, és ez maga a világ.

Az erkölcsi törvény ily módon a legfőbb jónak, a tiszta gyakorlati ész tárgyának és végcéljának fogalmán keresztül a valláshoz vezet, vagyis ahhoz, hogy minden kötelességet isteni parancsként ismerünk fel, nem mint szankciókat, azaz egy idegen akarat önkényes, magunkban véve véletlenszerű rendelkezéseit, hanem mint minden egyes szabad akarat önállóan hozott lényegi törvényeit, amelyeket azonban a legfőbb lény parancsainak kell tekinteni, mert mi csak egy morálisan tökéletes (szent és jóságos), egyúttal mindenható akarattól remélhetjük a legfőbb jót, amelyet az erkölcsi törvény értelmében kötelességünk törekvésünk tárgyává tenni, tehát elérésében akkor reménykedhetünk, ha összhangban állunk ezzel az akarattal.

Azt képzeltem, hogy kívülem senki és semmi sem létezik az egész világon, hogy a tárgyak - nem tárgyak, hanem képzetek, melyek csak akkor jelennek meg, amikor rájuk irányul figyelmem, és mihelyt megszűntem rájuk gondolni, ezek a képzetek nyomban eltűnnek. Szóval Schellinggel egyeztem abban a meggyőződésben, hogy nem a tárgyak léteznek, hanem a hozzájuk való viszonyom.

Élesebben bírálunk egy gondolkodót, ha számunkra kellemetlen tételt állít fel; pedig ésszerűbb akkor tenni ezt, ha tétele számunkra kedvező.

A lét egy koszfolt az űr végtelenjében, és minden létezés tisztátalan.

A szellem és anyag harcban áll egymással, de mindig a szellem emelkedik felül, és legyőzi a rothadó anyagot - a természet is csak romlás.

Milyen hatalmasnak kell lenniük azoknak az égitesteknek, és hozzájuk képest milyen jelentéktelen ez a Föld s az a színjáték, amelyben valamennyi csodás tervünk, valamennyi navigálásunk és háborúnk lejátszódik!

Ami az egyik évszázadban filozófia, az a következőben józan ész.

Amit sohasem vontak kétségbe, az nincs bebizonyítva.

Mi az ember a természetben? Semmi a végtelenhez képest, minden a semmihez képest. Valami a semmi és a minden közt, középen.

A filozófia érdekes dolog, de olyan, mint a matematika, minden nap foglalkozni kell vele ahhoz, hogy az ember értékelni tudja.

Az egész világ egy nagy zavar, és te azt hiszed, hogy nem az. Senki nem tudja, hol vagyunk, mivel az igazság az, hogy nem vagyunk sehol.

Nem azok vagyunk, akinek gondoljuk magunkat, hanem akinek gondoljuk magunkat, azok vagyunk.

Halott lettem, hogy élhessek.