A Biblia az a könyv, melynek maga a tartalma tanúskodik isteni eredetéről. A Biblia a legnemesebb kincsem, nélküle nyomorúságos lennék.
Gondolkodás útján nem lehet bizonyítani Isten létezését.
A dogma halálával születik az erkölcs.
A karakter olyan szikla, amelyen a zátonyra futott hajók kikötnek és az ostromlók zátonyra futnak.
Ha a szépművészetek akár közelebbi, akár távolabbi vonatkozásba nem kerülnek erkölcsi eszmékkel - ami általános tetszést arat - akkor csak a szórakozás célját használhatják, amire annál szomjasabbá válik az ember, mennél többször használja avégből, hogy lelkének önmagával való engedetlenségét elűzze vele; de az ember így még haszontalanabb és még elégedetlenebb lesz.
A megszokást soha sem lehet helyeselni, még a jó cselekedetek terén sem. A jó, ha megszokás, többé nem erény.
Ha nem vesszük észre, hogy a vitában nem a partnerünk eszével, hanem az akaratával állunk szemben, akkor semmi esélyünk a győzelemre. Mert hiába érvelünk az ész oldalról ott, ahol akaratokkal és beállítódásokkal van dolgunk.
Ha jót akarok tenni a szívemmel, valóságosan fel akarom üdíteni és meg akarom erősíteni, akkor nem a filozófia zavaros kérdéseihez fordulok, hanem egy kis könyvet veszek a kezembe - az Újszövetséget, melyben végtelenül több világosságot és mélyebb igazságot találok, mint a filozófusok összes írásában együttvéve.
A dolgoknak csakis tiszta értelemből vagy tiszta észből való megismerése nem egyéb puszta látszatnál, és csak a tapasztalatban van igazság.
A nevelés művészetének egyik elve, amelyet szem előtt kellene tartaniok mindazoknak, akiknek gyermeknevelő terveik vannak, a következő: gyermekeket nem az emberi nem jelenlegi állapota szerint kellene nevelni, hanem a jövőben lehetséges jobb állapota szerint, vagyis az emberiség eszméje és egész rendeltetése szerint. Ez az elv rendkívül nagy fontosságú. A szülők rendesen úgy nevelik gyermekeiket, hogy a mai, bármily romlott korba beilleszkedhessenek. De jobbra kellene őket nevelni, hogy a jövőben ezáltal jobb állapotok keletkezhessenek.
Az erkölcsi törvény úgy ragyog fölöttünk, mint a csillagos égboltozat.
Az erkölcs nem arra tanít, hogy boldogok, hanem hogy boldogságra érdemesek miként legyünk.
A művészet lényege: célszerűség cél nélkül.
Az erkölcsi törvény ily módon a legfőbb jónak, a tiszta gyakorlati ész tárgyának és végcéljának fogalmán keresztül a valláshoz vezet, vagyis ahhoz, hogy minden kötelességet isteni parancsként ismerünk fel, nem mint szankciókat, azaz egy idegen akarat önkényes, magunkban véve véletlenszerű rendelkezéseit, hanem mint minden egyes szabad akarat önállóan hozott lényegi törvényeit, amelyeket azonban a legfőbb lény parancsainak kell tekinteni, mert mi csak egy morálisan tökéletes (szent és jóságos), egyúttal mindenható akarattól remélhetjük a legfőbb jót, amelyet az erkölcsi törvény értelmében kötelességünk törekvésünk tárgyává tenni, tehát elérésében akkor reménykedhetünk, ha összhangban állunk ezzel az akarattal.
A törvény szerint valaki akkor bűnös, ha megsérti mások jogait. Az etika szerint akkor, ha fontolgatja, hogy ezt megteszi.