A gondolkodó ember szükségét érzi annak, hogy ugyanolyan tisztelettel adózzék minden rajta kívül álló életakaratnak, mint a magáénak.

Az ember saját akaratát sohasem gondolhatja másnak, mint szabadnak.

A filozófia a természeti összefüggések elveinek tudománya.

Az emberi elme nem egyéb, mint eszméink szövedéke... az elme csupán szerzett birtokunk.

Az erkölcsi épületnek a filozófus az építésze.

S benne lakozik az akarat, mely nem hal meg. Ki ismeri az akarat titkait s erőit? Mert Isten csak egy nagy akarat, mely szent feszültségével mindenen áthat. Az ember nem adná meg magát a sors angyalainak, nem adná meg magát teljesen még a halálnak sem, csak gyenge akaratának gyarlósága folytán.

A világmindenséget nem csupán a sokféleségben rejlő egység teszi széppé, hanem az egységben rejlő sokféleség is.

A filozófus olyan, mint az elefánt, amely mentében sohasem teszi a másik lábát a földre, amíg az egyik szilárdan nem áll rajta.

Az általános alapelvek behatolnak gondolkozásunkba, s annak lelkét és kapcsolatát alkotják.

Miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

Ahhoz, hogy meglássam, hinnem kell benne, hogy létezik.

Semmi sem fontosabb, mint hogy az embernek az érthetetlennel állandó kapcsolata legyen.

Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem.

A filozófia célja vagy feladata az, hogy javunkra használhatjuk fel a korábban megismert hatásokat.

Ha elismerjük, hogy a természetben objektív törvényszerűség uralkodik, s hogy a természet objektív törvényszerűsége megközelíthető hűséggel visszatükröződik az ember fejében, akkor ez materializmus.