Egyetlen mű sem lett jobb attól, hogy dicsérték, sem rosszabb, ha szidták.
A filozófia stílusa tehát szita, mely megrostálja az olvasókat, minden mondat őre egy ostrom alatt lévő várnak, aki csak a jelszóval engedi át az embereket; mondatvetései nevelés és vizsga, kényszerítése az olvasónak, hogy ugyanabba az irányba feszítse meg egész gondolkodását, mint a filozófus: mert csakis a küzdelem belső utánacsinálása lehet termékeny megértés.