A szerelem sem lehet jobb, se tisztább, mint az ember, aki átéli.
Az igazán nagyok a magányosokból lesznek.
A kreatívak sokszor szeretnek a háttérben maradni. Ők ezt elvonultságnak nevezik.
A neurotikus ember számára egy kapcsolathoz mindig remények, elvárások, tervek, célok, szabályok, ideológiák és az ént erősítő, illetve gyengítő tényezők kapcsolódnak. A lelkileg egészséges ember ellenben el fogja fogadni és érintetlenül fogja hagyni a másik egyéniségét, mert saját egyéniségét is érinthetetlennek és pozitívnak tartja.
Az ember szellemének és jellemének a történésekhez való viszonylata határozza meg jó vagy rossz sorsát.
Ha képes vagyok szeretni önmagam, felfedezhetek magamban olyan dolgokat, amikről ezelőtt még nem is tudtam.
Az ember nem az, amit gondol és amit mond, hanem az, amit cselekszik.
Minden ember, még a legprimitívebb is, külön, egyedülálló csoda. Csoda, senki mással össze nem mérhetőségében, a lényében felszínen lévő millió jó és rossz tulajdonságával és a mélyben levő millió ismeretlenséggel, amelyikről sohasem lehet pontosan kiszámítani, mi, hogyan, miképpen hat rájuk és mit csinál vagy mit nem csinál belőlük.
A kapcsolattartásunkhoz hozzátartoznak az ikonok és az avatárok. Mint a középkorban a pajzsokon lévő minták, védelemként szolgálnak, és azt az önmagunkról alkotott képet mutatják, amelyet a világ felé tárunk.
Az emberekkel való közlekedés elrontja a jellemet, különösen, ha valakinek nincs.
Nem származásunk, hanem döntéseink árulkodnak arról, kik vagyunk.
Ha egy nő nem tart lépést társaival, ennek talán az az oka, hogy más dobosra hallgat. Hadd meneteljen a maga muzsikájának ütemére, akármilyen lassú is, akármilyen messziről szól.
Minél lassabban fejlődik ki egy jellem, annál gazdagabb lesz.
Életünk első két évtizedében az emberek arca olyan, amilyet a szüleiktől kaptak. Húsz évnek kell eltelnie, mire a lélek eléri az arcot, majd formálni kezdi; olyanná, amilyenek az emberek valójában.
A tökéletlenség szép, az őrület zsenialitás, és még mindig jobb nevetségesnek lenni, mint halál unalmasnak.