Magamba akartam szívni minden szeretetet, amit kaptam, dalokba önteni, s viszonzásul ezt adni ajándékba.

Ha képes vagyok szeretni önmagam, felfedezhetek magamban olyan dolgokat, amikről ezelőtt még nem is tudtam.

A ragyogó fák a hűvös levegőben állnak,
Elvesztik a színeiket, mintha elrejtenék magukat.
Épp mint én, aki fél a melegségtől,
Távol tartom magam mindentől, ami a remény felé vezet.

A te mai napod, amikor fel szeretnéd adni, másvalakinek a holnapot jelenti, s vele együtt a kitartást.

Semmi nem tud úgy felülkerekedni a fájdalmon, mint a szív.

Csak egy olyan ember van a világon, mint te. Azt mondják, hogy mindenkinek három hasonmása kószál a világban, de a hasonlóság csak a külsőtökben mutatkozik meg. Úgy hiszem, egyetlen ember sincs, aki pontosan ugyanolyan, mint te. Nyilván vannak dolgok, amiket nem tudsz megcsinálni, és olyanok, amiket pedig csak te tudsz megcsinálni. Ez az, amiért szeretem az embereket, és ezért hiszem azt, hogy az emberek nem tudnak egyedül élni.

Ha túl sokat mondunk,

A határ az igazság közt elmosódhat,

Mert a szavak néha oly erőteljesek,

És összezavarják a gondolatainkat.

Ha megpróbálnád körülírni a boldogságot: valami megfoghatatlan, ami folyton kicsúszik a kezeid közül.

Az emberek úgy gondolnak a szerelemre, mint egy állomásra, ahol a vonat nem áll meg.

Nem hinném, hogy van olyan állapot, amikor egyetlen aggályod sincs. De ilyen az élet. Az élet akadályok és félelmek nélkül unalmas, és harc nélkül semmit sem ér, nem igaz? Ha egy falon átjutsz, lesz előtted egy másik. De ha az egyiken túljutsz, meglesz az erőd, hogy túljuss a következőn is. És ha visszanézel és látod az akadályokat, amiken átjutottál, azt mondhatod, hogy "Wow, mennyi akadályt leküzdöttem!" és nevethetsz rajta.