Még csak kezdő vagyok a jóságban, igaz; de néha a kezdők látnak a legtovább.
Amit egy tájon az ember keze formált, tízszer annyit ér, mint a lelketlen természet munkája.
A jó táncost a szíve teszi, nem a betanult lépések.
Senki nem olyan szegény, hogy ígérni ne tudna.
Sose jutott eszébe, hogy amit minden nő mond, azt némelyik nő érezheti is?
Az ember eltűnődhet fölötte, hogy vajon a földi haladás végső csúcsán korrigálja-e majd ezeket a nem egyező időket valami finomabb hangulat, valami egymásra hatás a társadalom gépezetén belül, szorosabb kölcsönhatás, mint amilyen ma lök bennünket körbe és előre; efféle tökéletesedés azonban nem jósolható, sőt még a lehetőségét sem tudjuk elképzelni. Elég az hozzá, hogy a jelen esetben, miként milliónyi és milliónyi más esetben, nem egy tökéletes egésznek a két fele találkozott a tökéletes pillanatban; a hiányzó kiegészítő rész a másiktól függetlenül jár-kelt a földön, tompán és értelmetlenül, míg csak nagy későn meg nem jött az ideje. Ebből a félszeg késedelemből pedig fájdalmak, csalódások, megrázkódtatások, katasztrófák születtek, és különlegest is felülmúló sorsok.
Minél kevesebbet tudnak az emberről, annál többet gondolnak rá.
A helyzet az, hogy akikkel én barátkoznék, nem barátkoznak velem, akik pedig hajlandóak lennének barátkozni velem, azokhoz én nem ereszkedem le.
Akár egy jelentéktelen titok is végzetes félreértés alapjául szolgálhat, ha utóbb fény derül rá, nem pedig megvallják.
A csalódások olyan fájók, hogy ugyanazon kívánságunk későbbi teljesülése sem feledtetheti: a boldogság örök elvesztéseként raktározódnak el.
A szerelmes férfiak ugyanúgy elronthatók a túlzott kedvességgel, mint a nők.
Az érzékelt dolgokat többnyire a hangulatunk szerint színezzük át.
Egyes csalódások megráznak bennünket, egyesek pedig olyan sebet ejtenek rajtunk, hogy annak hegét egészen a sírig viseljük.
Sok kicsinység van abban, ha valaki naggyá akar lenni.
Az életet sokkal inkább az élmények hevessége, semmint valós hossza alapján kellene mérni.