Nem tudom, ma már milyennek kellene lennem. Azt hiszem, itt a baj. Azelőtt bárminő voltam, mindenképp jó volt.

A emberi lélek öntudatlanul is védekezik minden eredetiség ellen.

Az emberekben nincsen igazi eredetiség, sem a hétköznapi életében, sem akkor, amikor átlépik a törvényes határokat. Ha egyszer valaki már elkövetett egy bűncselekményt, a többi, ami utána jön, hasonlítani fog az elsőhöz.

Széthulltam arra
az egy darabra, ami
mindig is voltam.

Mindig az én a középpont, az egyén mindig azt kívánja, hogy önmagában és önmaga által legyen boldog.

És nem tudom: holnap milyen leszek...
De útja bármilyen messze vigye,
az az uj lény, akivé holnap válok,
A régi szomorút felejtheti-e,
Felejtheti-e...

Mindenki egyedi, tökéletesen egyedi. Soha nem létezett még olyan ember a földön, mint te, és soha nem is lesz ilyen még egyszer. Isten most először és utoljára teremtett olyasvalakit, mint te, tehát semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Már eleve az vagy.

Még szinte meg sem születtél, de a szüleid máris nagy reményeket fűznek hozzád. Azt remélik, talán egy második Nagy Sándort hoztak a világra, vagy hogy a kicsi lányuk nem is lehet más, mint maga Kleopátra reinkarnációja. A szüleid már a kezdet kezdetén azt nevelik beléd, hogy nem érsz semmit, amíg el nem érsz valamit az életben. Aki egyszerű, az az ő szemükben csak mamlasz tökfilkó lehet.

Mindenki olyan, amilyen, és senki sem tökéletes, de a házasság az alkalmazkodásról szól. Életetek hátralévő részét azzal fogjátok tölteni, hogy megismerjétek egymást, viták pedig bármikor előfordulhatnak. A házasságban éppen az a csodálatos, hogy ha tényleg a megfelelő társat választottátok, és szeretitek egymást, akkor együtt minden nehézséget le tudtok küzdeni.

Nincs ember, akit ne befolyásolna a körülötte élők véleménye, nincs, aki ne a társadalom által ráaggatott szerepet játszana. Ez még akkor is így van, ha már valódi egyéniségnek hiszed magadat, sőt, talán akkor vagy leginkább a beléd nevelt elvek rabja.

A gondolkodásunkon keresztül, az egymás utáni választásainkon keresztül, mi teremtjük meg önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk.

A végzet szele sodor bennünket ide-oda, Maggie. De amikor kikötünk ott, ahová ez a szél sodort, azzá formáljuk magunkat, ami lenni akarunk és tudunk.

Gyakorlat híján a szenvedélyek kicsinyessé válnak, mert ap­rólékos dolgokat fújnak fel naggyá. Ez az oka a fösvénységnek és pletykálkodásnak, amely olyan bűzhödtté teszi a vidéki éle­tet. A szűk körű eszmék és a kicsinyes modor utánzása csakha­mar erőt vesz a legnemesebb sze­mélyiségen is. Így pusztulnak el nagyságra hivatott emberek, olyan asszonyok, akik bájosak lettek volna, ha a nagyvilág tanításai fölemelik és magasabb rendű szellemek kiformálják őket.

Ha azt olvasnám, amit a többi ember, gondolkodni is csak úgy tudnék, mint ők.

Nem tudta elképzelni, hogy van nő, aki ilyen hangon mer egy férfival beszélni. Ami engem illet, én meg csak akkor érzem magam jól, ha erős egyéniségű, lelki életet élő, művelt emberekkel, akár férfiakkal, akár asszonyokkal, ilyen nyíltan beszélhetek. Ha átléphetem a konvencionális tartózkodás határait, és - hogy úgy mondjam - szívük tűzhelyénél melegedhetem.