Igazán szórakoztatónak talállak, de azt hiszem, sokkal boldogabb lennél, ha elfogadnád az igazi természetedet és nem harcolnál ellene.

Állandó harc lenne az életem, ha nem hagynék rá egy csomó mindent. Amikor tükörbe nézek, néha alig ismerek magamra... Mintha már nem is én lennék... Már eltűnt az egyéniségem egyik része. Mert abszolút nincs kedvem harcolni. Hagyom magam... elnyomni.

Rendet sem tudott tartani - mert ehhez parancsolni kellett volna a tárgyaknak. Csak rendet csinálni tudott: amikor a hangulatának pillanatnyilag rend kellett. S mert különös természetét nem tudta össze nem vetni a világéval, szenvedett a rendet tartani nem tudástól: úgy érezte, mindig minden kifolyik az ujjai között. Kifolynak a szavak, a tárgyak, az érzelmek is talán.

Az ember akkor lesz ember,
ha átvilágítja mélyéig önmagát,
s a benső világosságból
környezetére sugarat bocsát.

Egyetlen igazán becsületes ember sem akar meggyőzni másokat a becsületességéről. Az igazán becsületes emberek jóformán észre sem veszik, hogy azok.

Nem hierarchiát tisztelek, hanem személyeket. Azokat, akik ezt érdemeikkel kivívják.

Attól féltem, hogy ha négy évig azt csinálom, amit mások mondanak, a végén úgy jövök ki a színiakadémiáról, mint egy Toyota a futószalagról - beszabályozva, akár egy robot.

Egy személy képes ajtókat megnyitni, de egyedül a személyiség képes nyitva tartani őket.

Minden ember egyszeri és megismételhetetlen - a tulajdonságaival, az ösztöneivel, az örömeivel és a kalandjaival együtt.

"Mink már összetanultunk"- mondta az öreg, de a fiúk emögött azt is érezték, hogy ők nemcsak tanultak, de tudnak is! Nemcsak néznek, de látnak is, nemcsak hallanak, de értenek is, nemcsak tapintanak, de fognak is, és egész kibontakozó egyéniségük tele van a valóság és a természet szeretetével.

Az ember ne azt nézze, hogy az emberek mit tartanak normálisnak, hanem, hogy ő maga hogy maradhat meg önmagának.

Ne beszélj, ha most is azt hiszed,
hogyha bármit szívből mondasz, az rossz lehet neked.
Nem vagy más, csak egy szürke nagykabát.
Neked úgyis majdnem mindegy, melyik színt is öntik rád.
Izzadsz éjjel, agyad úgy jár, mint a gép,
amit elrontottál tegnap, ma is újra éled még.
Elmúlt rég, ma már nem lenne nehéz,
hogy a régi félelmekkel farkasszemet nézz.
Nem kell többé az a sok szürke kabát,
miben annyi gyáva ember jól meghúzta magát.

Ha próbálsz valaki lenni,
maradj az, aki vagy!
Másból már van annyi, mint csillag az égen,
belőled csak magad. Egymagad.

Olykor fájdalmat kell másnak okoznod ahhoz, hogy maradéktalanul hű légy önmagadhoz.

Nincs annál rosszabb, mint ha már semmi más nem szeretnél lenni, csak az, ami voltál!